Módszertani ajánlások és azok gyakorlati megvalósítása a magyar nonprofit szektorban.

Napjainkban a hatásmérés a gazdasági élet egyre több területén válik ismertté és elvárt gyakorlattá. A hatásvizsgálat módszertana alapvetően nem újkeletű, hiszen egyes ágazatokban és országokban már az 1900-as évek eleje-közepe óta alkalmazzák – például az egészségügyben a gyógyszerek, kezelések hatásosságának mérésére vagy a kormányzati intézkedések társadalmi hatásának vizsgálatára –, azonban az utóbbi időben olyan területeken is megjelent, ahol eddig egyáltalán nem volt jellemző, például a civil szektorban.

Dolgozatomban a társadalmi hatás mérésének kihívásait vizsgálom az eredmény torzítatlanságának, pontosságának vonatkozásában. A társadalmi hatásmérés fogalma alatt az egyes szervezetek, programok társadalomra gyakorolt rövid-, közép- és hosszú távú hatását értem, amely annak mérését jelenti, hogy milyen jellegű, mértékű, pozitív, illetve negatív változást idéz elő az adott szervezet, program a társadalom összessége vagy adott társadalmi csoport szempontjából. Ezzel a definícióval magyarázható a hatásmérés elterjedése is, hiszen számos szereplő hat vagy kíván hatni a társadalomra vagy egy adott célcsoportra, így releváns felvetés, hogy kimutassák, bizonyítsák ezt a hatást. Az erre vonatkozó elvárás egyre növekszik a civil szervezetek, a közszféra és az üzleti élet esetében egyaránt.

Az utóbbi évtizedekben több módszer is született a társadalmi hatás meghatározására, de ma is folynak a viták a legjobb gyakorlatról, tehát nincs egy általánosan elfogadott, standard keretrendszer erre vonatkozóan. A szereplők helyzetét tovább nehezíti, hogy a hatásmérés rendkívül komplex, számos hatás nem vagy nehezen, kevésbé pontosan, illetve csak nagy erőforrás- és időráfordítással számszerűsíthető. Ennek következtében, ha valaki hatásméréssel szeretne foglalkozni, felmerülhetnek benne az alábbi kérdések:

• Hogyan, milyen feltételek mellett lehet a legpontosabban, torzítás nélkül, minden fontos tényező számbavételével meghatározni a társadalmi hatást?
• Ennek milyen kihívásai, korlátai vannak a gyakorlatban? Mely esetekben milyen mértékű megalapozottság, mennyire szofisztikált módszertan alkalmazása az elvárt?
• Mennyi erőforrást és időt érdemes fordítani a hatásmérésre az összes rendelkezésre álló erőforrás viszonylatában?

A fenti kérdésekre adható válaszok feltérképezése szakmailag és személyesen is érdekel, ugyanis részt vettem korábban társadalmi hatásmérési projektekben, ahol az eredmény torzítottságát illetően kihívások merültek fel.

Kutatásom fókuszában a civil szervezetek hatásának mérése áll, mivel tapasztalataim ezen szervezetek hatásméréséhez kapcsolódnak, illetve a nonprofit szektorban még nem valósult meg kutatás az eredmény pontosságára, torzítatlanságára vonatkozóan. A hazai civil szféra szereplői az esetek többségében jelentős forráshiánnyal küzdenek és kapacitáskorlátokkal szembesülnek, így esetükben kivételesen érdekes kérdés, hogy mi a realitás számukra, ha a hatásukat kívánják kimutatni, különös tekintettel a mérési eredmény megalapozottságára.

Annak érdekében, hogy ezt a kérdést megválaszolhassam, először összegyűjtöm és strukturálom a lehetséges torzító tényezőket nemzetközi és hazai szakirodalmak alapján, majd kutatásom részeként

• interjút készítek hazai hatásmérési szakértőkkel, hogy képet kapjak a hatásmérés magyarországi fejlettségi szintjéről, a nonprofit szervezetek gyakorlatáról és a szakértők tapasztalatai alapján a leggyakrabban előforduló kihívásokról,
• feldolgozok egy esettanulmányt: egy civil szervezet esetében megvalósított hatásmérést vizsgálok és elemzem azt a szakirodalmak alapján azonosított torzító tényezők kezelése szempontjából.

A dolgozat végén a kutatás alapján összegzem következtetéseimet, javaslataimat, illetve megfogalmazok a jövőre vonatkozó kitekintést.

Olvasd el a teljes szakdolgozatot itt: