Aczél Zsófia: 7 év – A legfontosabb változás

A BAGázs Közhasznú Egyesület közösségi munkájának hatása a bagi szegregátumban

Absztrakt

A bagi szegregátumban a BAGázs Közhasznú Egyesület 7 éve folytat közösségi munkát. A tanulmány a közösségépítés folyamatának mérföldköveit és az eddigi munka hatását mutatja be. A hatásmérésben, A legfontosabb változás módszertanát követve, elsősorban az érintettek elbeszéléseire, én-történeteire épül az interpretáció, így a változástörténetek bemutatása is. A szakmai közlés célja mindezeken túl a settlement típusú szervezetek szakmai, módszertani támogatása, melynek keretében esetleg éppen ebben az írásban találnak majd válaszokat arra, hogy a közösségi munkának vajon milyen speciális nehézségei vagy éppen lehetőségei vannak egy szegregált telepen.

Kulcsszavak: settlement, roma, közösségi munka, hatásmérés, cigánytelep

Abstract

BAGazs Public Benefit Association has been working for 7 years in a roma settlement in Bag village, Hungary. The study evaluates the impact and milestones of the community development work done so far. In the evaluation process, by using The Most Significant Change method, the interpretation and presentation are primarily based on the participants’ narratives and self-stories. Besides the above, the purpose of the present paper is to provide professional and methodological aid to Hungarian settlement-type and community-focus organisations, as the study seeks to explain the special features (difficulties or/and possibilities) of the community work in segregated Roma settlements.

Keywords: Settlement, Roma, Community Work, Community Development, Impact Measurement

1. A BAGázs

A BAGázs Közhasznú Egyesület 2011 óta dolgozik kezdetben a Pest megyei Bag, majd 2017 óta a szintén Pest megyei Dány szegregált romatelepén. Közösségi munkával, komplex és holisztikus megközelítésű gyermek- és felnőttprogramokkal támogatja a telepen élők adósságrendezését, iskolai részvételét, továbbtanulását, legális életvitelét, munkaerőpiaci részvételét.

Egy szegregátumban a társadalmi, kulturális tér konfliktusai sűrű szálakon kapcsolódnak össze. Nincs ez másképp a 400 fős bagi és a több mint 600 fős dányi telepen sem: bár a telepeken végzett háztartási adatfelvételek tanúsága szerint a helyi közösség nem homogén, hiszen a háztartások sok szempontból nagyon különbözőek, összességében mégis elmondható, hogy a telepeken élők iskolai végzettsége messze elmarad a hazai átlagtól, a családok fiatalon vállalnak gyermeket, magas az egy háztartásban élő gyermekek aránya, miközben alacsony a várható élettartam. A telepek rossz híre és persze a község határában lévő elhelyezkedésük miatt viszonylag ritkán fordul elő, hogy ott megjelenne egy falubeli. A telepekre érkezve a vakolatlan házfalak, az aszfaltozatlan utak egy kívülálló számára is világossá teszik, hogy egy elkülönült, leválasztott világba lépnek be.

Az egyesület legfőbb célja, hogy a szegregátumokban és az őket körbevevő, körbezáró társadalmi valóságon, attitűdökben változást érjen el. Ez tehát azt jelenti, hogy nemcsak a telepek mikro- vagy mezokörnyezetére (a telepeken élők, a helyi intézmények vagy a faluközösség vonatkozásában), de a tágabb közösségekre, társadalmi szintre is hatást akar gyakorolni munkájával. Ez utóbbi felerősítésében kezdetektől fogva szerepet játszik az a sok száz önkéntes, akik több-kevesebb időre különböző programokon keresztül bekapcsolódtak a szervezet munkájába, s együtt dolgoznak a telepen élőkkel és a szervezet munkavállalóival a változás folyamatán. A szakmai munka, a közös célrendszer fontos kiindulópontja, hogy fenntartható változás, tényleges elmozdulás csak a helyben élők valódi igényeire, szükségleteire alapozva történhet, a közösség belső útját követve, saját ütemét figyelembe véve. Lépésről lépésre.

A szervezet megalapítása óta kiemelten fontosnak tartja a függetlenségét, ezért elsősorban, de nem kizárólag a fenntarthatósági célok okán nem pályázik állami, központi forrásra. A programok szakmai koncepciója, a helyi közösségi munka is a függetlenségen és a hosszú távú perspektíván alapul, éppen ezért tudatosan nem oszt adományt vagy ad anyagi támogatást a szegregátumokban élőknek.

7 év hosszú idő: sokan, sokféle szempontból kérdeznek rá, hogy vajon milyen mérlege van a sokéves munkának, milyen eredmények és hatások, változások történtek, hogyan alakult a bagi telepen élő emberek sorsa azóta, hogy az egyesület elkezdte helyben a közösségi munkáját. Az alábbiakban megpróbálunk elsősorban ezekre a kérdésekre választ adni, ám az írás célja a fent említett sokféle kérdezői perspektívához igazítva és a szervezet belső munkájához kapcsolódóan összetett.

A szervezet önmaga számára is megkísérli újrafogalmazni, összesűríteni a saját történetét. Az egyesület ugyanis egy ideje elindult a változás útján: egy helyi, „alulról” jövő kezdeményezésből professzionális szervezetté kezd válni, aminek egyik kívülről is jól látható jele, hogy 2017-ben a bagi után egy másik romatelepen, a dányin is elkezdte a munkát. Célja, hogy a telepeken végzett szakmai munka tapasztalatai, tudása, tanulságai egy hazai modellprogram alapjai legyenek. A modellprogram megalapozását szolgáló mérési/értékelési/elemzési keret egyik legfontosabb, de nem egyedüli pillére a cikkben ismertetett hatásmérés eredménye, ehhez kapcsolódik továbbá a telepeken felvett adatfelmérések, adatgyűjtések, feltáró kutatások eredménye, illetve a programok folyamatos monitorozása is.

2018 tavaszán a magyarországi gyakorlatban elsőként használva A legfontosabb változás (The Most Significant Change) módszertanát, a Károli Gáspár Református Egyetem Szociális Munka és Diakónia Intézet szakmai vezetésével és hallgatóinak közreműködésével, az Országos Református Cigánymisszióval együttműködésben mértük fel az egyesület 7 éves munkáját a bagi telepen. (1)

Az alábbi összefoglaló egyrészt a kutatásban részt vevők elbeszéléseire, az általuk elmondott változástörténetekre épül (a telepen élő résztvevők, valamint a szervezet munkatársai), de helyet kapnak benne azok a történeti Mérföldkövek is, amelyek könnyebb áttekinthetőséget adnak a programstruktúra alakulásáról, illetve fontosnak tartottuk közreadni a mérhető, számszerűsíthető eredmények (kemény változók) összefoglalását is.

A fentieken túl abban is bízunk, hogy a tanulmány gazdagítani fogja a rendkívül kisszámú, a hazai szegregátumokban végzett közösségi, szociális munka, a settlement típusú kezdeményezésekkel foglalkozó szakirodalmat, és esetleg segíthet más (civil) kezdeményezést és szerveződést is, hogy válaszokat találjon arra, vajon milyen speciális nehézségei vagy éppen lehetőségei vannak egy szegregált telepen a közösségi munkának.

2. A hatásmérés módszertana: A legfontosabb változás

Az egyesület jó néhány éve keresi azt a módszertant, hatásmérő eszközt, amely egyrészt igazodik a szervezet profiljához és tartalmazza a munkában részt vevő valamennyi szereplő (önkéntesek, a telepen élő résztvevők, szakemberek) értékelését, másrészt együttesen jeleníti meg a külső/belső változás perspektíváját.

A legfontosabb változás módszertanáról, a kutatás hátteréről és általános tapasztalatairól Vályi Réka (Vályi 2018) átfogó tanulmányából lehet tájékozódni, így ebben az írásban csak a legfontosabb elméleti kiindulópontokat és értelmezési kereteket mutatjuk be.

A legfontosabb változás módszertanának narratív szemléletében a kérdésfeltevések hagyományos, pozitivista megközelítésmódja helyett a személyes élmények és tapasztalatok jelentik a kiindulópontot. A módszer participatív megközelítésű, tehát a kutatásban részt vevő valamennyi szereplő aktív alakítója annak. Követve a hermeneutika hagyományát, a történetek értelmezése folyamatos mozgásban van, és a hatásmérésben az objektív körülmények vizsgálatával szemben a történetek interpretációjára helyeződik a hangsúly. Célja a megértés: a történeteken keresztül a közösség tagjainak egyéni és egyedi megközelítésével a saját tapasztalások példáin keresztül.

Az egyéni sorsok, élethelyzetek feltárásához, megértéséhez a hatásmérő módszert a kutatás során a narratív élettörténeti interjú módszerével ötvöztük. Az én-elbeszélésekben ugyanis személyes és reflektív utat nyit a narratív élettörténeti interjús módszer kerete, egyben segíti az emlékezést és a megélést, erősíti a fókuszálást. Ebben ugyanis az elbeszélő a kutatás fókuszát, a BAGázs sokéves munkájának hatását figyelembe véve értékeli, reprezentálja az életét, rögzíti élethelyzetét. A módszer segítségével az elbeszélő az emlékezet mélyebb rétegeiben (nem csak a legközelibb emlékek közt) kutathatja azokat a fordulópontokat, amelyekhez hozzákapcsolja az egyesület hatását, jelentésekkel ruházza fel sorsát.

A telepen élők közül annak a 10 résztvevőnek, aki a kutatásba bekapcsolódott, a beszélgetést készítők részletesen elmondták, hogy mi a kutatás, beszélgetés célja, azt követően pedig arra kérték őket, hogy meséljék el élettörténetüket. Az élettörténeti elbeszélésre felfűzött változástörténetek lezárásaképpen, egy külön blokkban (attól függetlenül, hogy az élettörténetekben szerepeltek-e vagy sem) explicit is feltették azt a kérdést, hogy számukra vajon az elmúlt 7 évben mi volt az a legfontosabb változás, amely valamilyen módon a BAGázs munkájához kapcsolódik, és hatott az életükre.

A szakemberekkel készített interjúk esetében, a telepi résztvevők beszélgetéseihez hasonlóan, szintén az élettörténet keretében értelmeztük, kerestük a szegregátumhoz kapcsolódó legfontosabb változást. Itt ez a szempont a szervezet „történetébe” ágyazódott, de persze átszűrődtek rajta az elbeszélő személyes élettörténetének egyes fordulópontjai is.

3. A szervezet története

A BAGázs története egy nyári táborral kezdődött. Az egyesület elnöke, Both Emőke már egy ideje pártfogóként dolgozott a bagi telepen. Egy korábbi, az Aszódi Javítóintézetben szervezett szociális készségfejlesztés csoport, amelyben javítóintézeti növendékek és budapesti elit gimnáziumok diákjai vettek részt közösen, valamint a pártfogoltakkal kialakuló egyre intenzívebb kapcsolat adta az ötletet ahhoz, hogy önkéntesekkel együtt rendezzenek egy prevenciós nyári tábort, tartsanak játékos, sportos foglalkozást a telepen élő gyerekek számára.

Kezdetben még nem láttam bele a telepen élők mindennapjaiba, nem voltam tisztában a problémák rétegeivel, de azt éreztem, hogy sosem voltam olyan helyen, ahol ilyen szintű mélységek lennének, mint a bagi telepen. Nem a nyomor önmagában, hanem az egész telepet átjáró kilátástalanság érzete. Nem tudtam, hogy igazából kinek lenne a feladata ezen az egészen változtatni, de abban biztos voltam, hogy valahol el kéne ezt kezdeni…

A tábort rendező önkéntesek különböző motivációkkal érkeztek a telepre: egyesek már látták a távlati lehetőséget és a kihívásokat a telepen, másokat messzebbről, de érzelmileg hasonlóan nagy erővel szippantotta be a kezdeményezés.

Fent, a telep szélén, a Tél utcában lakott két 6 éves gyerek, akikkel a táborban memóriakártyáztam. Mindössze 4 kártyával játszottunk, de így sem tudták a párokat megtalálni. Megmutattam, hogy itt a helikopter és itt a párja, ez pedig a repülő és itt a párja, majd lefordítottam a lapokat. Amikor rákérdeztem, hogy hol a helikopter, egyikük sem tudta megmutatni. Akkor még nem volt gyerekem, mégis biztosan érzékeltem a lemaradásukat, és ez elképesztően szívbe markoló érzés volt.

A tábort követően az önkéntesek a hétvégéken továbbra is eljártak a telepre gyerekfoglalkozásokat, kezdetben iskolai korrepetálást tartani, melyeken közel 40 gyerek vett részt rendszeresen. A közösség szempontjából az első mérföldkövet azonban nem ez, hanem egy, a telepen élő fiataloknak tartott képzés jelentette 2011-ben, az egyesület megalakulásának évében. Az első kortárs-sorstárs mentorképzésre egy vidéki turistaházban került sor. A telepről érkező fiatalok nagy részének ez volt élete első utazása. A mentorprogram koncepciója az volt, hogy a telepen élő, akár korábban pártfogó felügyelet alatt álló fiatalok és a budapesti önkéntesek egy programon belül támogassák a telepen élő gyerekek, kiskamaszok életét, segítsék őket abban, hogy megtalálják céljaikat, és lépésről lépésre haladva közelítsenek feléjük. 10 sorstárs és 7 kortárs mentor összesen 23 telepen élő gyerekkel, fiatallal foglalkozott. Minden szempontból vegyes csapat alakult ki, s vele egy közösség is.

A programnak végül nem is a mentorálás része kapott legnagyobb hangsúlyt, hanem inkább az a tapasztalat, hogy mennyi mindent tanulhatnak, kaphatnak egymástól. Szerintem a telepi fiatalok számára egy addig soha meg nem tapasztalt élményt jelentett az a fajta elfogadás és szeretet, ami a mentorprogramot áthatotta.

Ez a közösség nagyban meghatározta a későbbi évek szakmai munkáját és a telepi közösség részvételét, kapcsolatát a programokhoz. Ők voltak azok, akik a következő nyári tábort megszervezték és lebonyolították 2011-ben, és azok, akik 2012-ben a második mentorprogramban már az új mentorok támogatójaként szerepeltek. Az új mentorprogramban a korábban mentorált fiatalok közül 12-en már mentorként vettek részt, 10 újonnan csatlakozott budapesti önkéntes pedig szintén mentor lett.

A gyerekek részére a hétvégi foglalkozások tovább folytatódtak. A korrepetálást felváltotta az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ), amelynek keretében középiskolások, felnőtt önkéntesekkel és helyi támogató fiatalokkal közösen alapkészség-fejlesztő foglalkozásokat tartottak korosztályos csoportokban hétről hétre, kezdetben 28 telepen élő gyermek számára.

A megalakuló BAGázs FC-ben különböző 4 korosztályban tartottak edzéseket a telepen élő gyerekeknek budapesti és telepen élő önkéntes fiatalok. A létszám folyamatosan nőtt, a következő évben már 110 fiatal vett részt a foglalkozásokon. A 3 évig tartó program legnagyobb hatása helyben, túl a közvetlen eredményeken, az volt, hogy az önkéntesek és a község futballklubja közötti rendszeres egyeztetéseknek, rendezvényeknek köszönhetően a telepen felnövekedő tehetséges fiatalok az utóbbi években már bekerülhetnek a bagi egyesületbe is. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna.

A célcsoportot tehát továbbra is a gyermekek és a fiatalok jelentették. A lelkesedés töretlen volt, ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az egyesület különböző pályázatok, kezdeményezések segítségével igen változatos élményszerző utazásokat, programlehetőségeket kínált a bagi telepen élő, az egyesület programjain önkéntesként feladatot vállaló fiataloknak. Közben 2013-ban és 2014-ben a táborokban már 150 gyerek vett részt.

2012-ben a Prezi támogatásával meglett az egyesület első konténere. A közösségi tér a rendszeres foglalkozások és a telepi fórumok, összejövetelek szempontjából egy idő után nélkülözhetetlennek bizonyult, ugyanakkor a terepmunka továbbra is a telep utcáin és a családok házaiban folyt. A folyamatot segítette, hogy a szervezet még ugyanebben az évben a telepről választott magának új munkavállalót, egy olyan referenciaszemélyt, akit a telep egésze elfogadott.

A Prezi egyrészt a társadalmi felelősségvállalás jegyében, másrészt az ott dolgozók között az önkéntes munka népszerűsítése érdekében ezt követően szinte valamennyi évben a telepen rendezte önkéntes napját, amelyek keretében a telepen lévő házakban, az ott élők és a Prezi munkatársai együttműködésében különböző házfelújítási munkák zajlottak. Az önkéntes napok a világ minden tájáról érkező önkénteseknek kapcsolódási lehetőséget kínáltak egy szegregátumban élő közösséghez, de a konkrét fizikai segítség mellett a telepen élők számára is egy másik világgal való találkozási pontot jelentettek.

A felnőttek, az idősebb korosztályba tartozók bár alkalmanként segítették az olyan események létrejöttét, mint például a rendszeres nyári tábor, de az egyesület első pár évében a szülők jóval kevésbé vonódtak be a BAGázs munkájába. Az első Prezi önkéntes napnak köszönhető, hogy a felnőttek elkezdtek kapcsolódni az egyesülethez. A telepen élők lelkesedése és nyitottsága hozta magával, hogy 2013-ban egy új mentorprogram induljon, de már felnőttek részére. Az új mentorprogramból végül 3 program lett, mindegyik a sorstárs csoport/mentorálás alapjain épült fel: egy a nők, egy a férfiak, egy pedig a fiatalok részére. A programban 24 telepen élő felnőtt mentorált 30 embert. Ebben az első körben csatlakozó felnőttek nagyon erős közösséget hoztak létre (hasonlóan az első körös fiatalokhoz), de a nők számára ez egy további történet kiindulópontja is lett. A nők ugyanis, egy egyesületi munkatárs és néhány budapesti önkéntes részvételével heti rendszerességgel találkoztak a telepen, szerveztek maguknak programokat, játszottak.

A női mentorprogramból egy megtartó csoport alakult ki, amely nem sokkal később formálisan is összekapcsolódott. Ez lett a Női klub.

A Női klubnak nagy hatása volt a szervezet megítélésére a telepen. Az általunk szervezett klubból egy összetartó, erős női közösség született, akik nagyon bevonódtak a programjainkba. Ez tényleg egy rendkívüli közösség volt: együtt jártak főzni, kirándulni, és ez új színt hozott a BAGázs munkájába. Ha valamilyen telepi programunk volt, ezek a nők biztos, hogy jöttek, persze a családjukkal együtt. Nemsokára ők lettek csoportként a telepi közösség középpontja. Ma pedig már mindannyian dolgoznak.

Az egyesület Jogklinika programját szintén a telepről érkezett igény, szükséglet hívta életre. A programhoz nem sokkal később az ELTE ÁJK-n egy egyetemi kurzus is kapcsolódott, amelyben a hallgatók részben jogi ismereteket, részben pedig gyakorlati tapasztalatot szereztek a bagi telepen (Both et al. 2015). Indulásakor 12 joghallgató összesen 4 család valamennyi jogi ügyét dolgozta fel, de hamar kiderült, hogy sokkal nagyobb kapacitás szükséges ahhoz, hogy a segítséget kérők jogi problémái megoldódjanak. A telepen élők ugyanis sorra érkeztek mindenféle üggyel: voltak köztük olyanok, amelyeket a hivatalok már régen elsüllyesztettek, olyanok, amelyeket, ha elég kitartóak lettek volna az intézmények, a szolgáltatók bizony könnyűszerrel megoldották volna, és olyanok is akadtak nagy számban, amelyekben a telepen élők ugyan kaptak jogi útmutatást, de azzal nem igazán tudtak mit kezdeni. Ennek eredményeképp az egyesület állandó heti 1 alkalommal működő jogsegélyszolgálatot működtetett és működtet ma is. A jogklinikai szolgáltatás 2014 óta összesen közel 100 hallgatót bevonva évente átlagosan 80–100 üggyel (általában részletfizetési, ingatlan/tulajdonjogi ügyek, különböző kérelmek, beadványok megfogalmazása) foglalkozott, bevonva a telepen élő családok mindegyikét.

A Jogklinika sikere, a közösség egészének bevonása, az, hogy a családok egyre inkább tudatában lettek annak, hogy pénzügyi hátterükért önmaguknak is felelősséget kell vállalni, egy következő programot, az Adósságkezelő csoport elindítását eredményezte. Egyre többen jelezték ugyanis, hogy szeretnének megszabadulni az adósságaiktól, „becsületesen élni és beilleszkedni a társadalomba”. Ezért döntött úgy az egyesület, hogy a jogi segítségnyújtás mellé adósságkezelést is szervez. Létrejött egy több mint 20 fős csapat, amellyel először kéthetente, majd a hatalmas érdeklődésre való tekintettel hetente tartott csoportot az egyesület. A csoport célját a csoporttagok határozták meg: egyértelműen a legális áramhasználatot, a villanytartozások rendezését szerették volna elérni. Egy nagyon erős és céljaikban elkötelezett csoport jött létre, mely első évében 25–30 fővel működött állandó jelleggel.

A csoportokon a résztvevők elmondták a véleményüket, gondolataikat a felvetett témákról. A konkrét téma persze az áram volt, de erre aztán rendkívül sok más, a telepen élők életvitelével kapcsolatos dolgot lehetett felfűzni, például, hogy mire hogyan költenek, hogyan spórolnak, ki figyeli a családi kasszát, milyen családi szerepek vannak. Ez egy elképesztően bevonó dolog volt, a csoportot a saját lendülete vitte magával.

Az egyesület az ELMŰ-ÉMÁSZ-szal kialkudott megegyezés és a családok adósságtörlesztése mellett vezette a programot. A koncepció arra épült, hogy a szolgáltató ÉMÁSZ a BAGázs Egyesülettel közösen átvállalja a tartozások egy részét, amennyiben a családok egyrészt törlesztik a már meglévő tartozásokat, másrészt csak a program során bevezetett legális áramot használják, és a díjakat ezek után rendszeresen befizetik.

Azt gondolom, hogy annyira távoli és szokatlan volt, hogy egy cigánytelepen legálisan lehet áramhoz jutni, hogy amikor először fölvetették, hogy legyen adósságkezelő csoport, és próbáljunk kezdeni valamit a villany visszakötésével, szerintem nem is igazán hittek abban, hogy ez tényleg megtörténhet. Valami olyasmi lehetett a fejükben, hogy valamit majd csinálgatunk, tehetünk lépéseket, de hogy tényleg jön majd egy szerelő, és legálisan áram lesz, azt szinte senki nem tudta elképzelni. Még most is emlékszem valamennyi motivációs beszédre, amit a telepen élők egymásnak tartottak a csoportokon! Szerintem a legális áramhasználat az ő életükben, egy olyan eredmény volt, amit egyszerűen nem tartottak lehetségesnek. És óriási meglepetést és örömet okozott, hogy sikerült végigvinni.

2015-ben és 2016-ban összesen 14 család, tehát a telepen lévő háztartások negyede lett legális áramhasználó, illetve a következő évben 10 háztartásban megújult a házak belső hálózata is. A következő adósságkezelési csoport idén ősszel zárult le, így a közeljövőben újabb 7 családnál kerülhet sor a legális áram bevezetésére.

Az egyesület Felnőttoktatási programja szintén közösségi kezdeményezésre indult el 2016-ban. Az általános iskola elvégzése a kezdeményezők egy részénél a továbbtanulás vagy szakmaszerzés céljával fogalmazódott meg, mások a munkavállalást tartották szem előtt, vagy éppen a gyerekeik, unokáik számára akartak példát mutatni.

Az úgy volt, hogy én korábban már kerestem falukat vagy városokat, ahol lett volna tanulási lehetőség, de nem találtam. Úgyhogy ezt én, meg a szembe szomszédom hoztuk be ezt az egész programot. Mi szóltunk a BAGázsnak, és akkor elindítottunk egy ilyen felnőttoktatási programot, ahol felnőtteknek lehetett, hogy megszerezzék az alap 8 iskolát. 25-en kezdtük el, de már az első vizsgáig kipotyogtak egy páran, végül 10-12-en mentünk el vizsgázni. Én nagyon sokat harcoltam azért, hogy megszerezzem, és nagyon nehéz volt nekem az az út, két munkahelyem mellett azért fárasztó volt, meg maga a család. Úgyhogy sokszor mondtam azt, hogy én befejezem, és abbahagyom, nem csinálom tovább, de mégse, mert tudtam, hogy lesz eredménye.

Eltérően a telepen korábban működő korábbi Olvasókörtől, amely az alapvető írás- és olvasáskészség javítását támogatta, a Felnőttoktatási program egy strukturált és a közoktatási rendszerhez is illeszkedő projekt lett. A program célja, hogy azok a felnőttek, akik nem fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat, önkéntesek segítségével személyre szabott oktatási menet szerint félévente 1 év tananyagából tegyenek osztályozóvizsgát.

A BAGázs Felnőttoktatási programjában 2016 óta eddig összesen 4 telepen élő szerezte meg az általános iskolai bizonyítványt és 10-en összesen 19 osztályt léptek előre, 7-en pedig a programnak köszönhetően megtanultak írni és olvasni.

Ezek mellett az évek során több kisebb, részben bevonó, részben készségfejlesztő, vállalkozási ismeretek megszerzését célzó program, projekt is indult a felnőttek számára. Ilyen volt a Kiskert program és az önálló gazdálkodást célzó Baromfiudvar program, vagy éppen az alapfokú számítástechnikai tanfolyam. A telepen élők pénzügyi tudatosságához járult hozzá a Biobrikett program vagy az EnergiaKözösség csoport (Kerasz Khetane) megalakulása. Ez utóbbi projekt 2017-ben első helyezést ért el a tudatos energiafelhasználást, megtakarítást célzó országos versenyen.

2015-től, a programok és a szervezet növekedésével egyre nagyobb szükség lett a keretek, az elvárások strukturálására. Ez nyilvánvaló átalakulást okozott nemcsak a szervezetben, de a telepi közösség és a szervezet munkatársai, valamint az önkéntesek viszonyában is. Emellett az első körben könnyebben megszólíthatók köre, az akkori tagok motivációjának a csökkenésével, s sok szempontból a kölcsönös elvárások megjelenésével némiképp módosult a közösségi munka iránya és célcsoportja a telepen.

A szervezet eredeti elképzelése az volt, hogy a közösségben élő motiváltabb családok fokozatosan vonják be a programokba a telepen élő kevésbé nyitott családokat is, tudatosítsák a helyiekben, hogy alapvető és fenntartható változás csak az egész telepi közösség részvételével, bevonásával érhető el. 2017-ben már 36 család vett részt heti rendszerességgel a programokban, sokan – jellemzően a legrosszabb helyzetű családok – azonban még nem kapcsolódtak be a közös munkába. 2016-tól az egyesület tudatosan készült arra a feladatra, hogy a telepen élő, a közösségben is marginalizált helyzetű családok számára is kínáljon olyan programot, illetve projektet, amelyben felismerik saját érdeküket, így könnyen és hosszú távon is kapcsolódhatnak a telepen folyó közösségi fejlesztésbe. Ez azért is volt kiemelten fontos, mert a helyi intézmények, a falubeliek homogén közösségként látták kívülről a telepet, és annak egészét elsősorban a sokproblémás, marginalizált helyzetű családokkal azonosították. Azokkal, akiknek a házában az olyan alapvető higiénés feltételek sem voltak meg, mint a folyóvíz vagy egy kerti árnyékszék. Az egyesület, hogy segítse a peremhelyzetben lévő családokat és az egész közösséget együtt támogassa a változásban, a helyi szükségletekre reagálva egy vízalapú programot dolgozott ki. A Lépésről lépésre program a víz bevezetésének kezdőpontjából további elérhető célokat fogalmazott meg. A koncepció alapgondolata az volt, hogy az egyesület, bizonyos feltételek teljesítése mellett, támogatja a családokat abban, hogy a tulajdonviszonyok rendezését követően átvállalja a vízbekötés költségeinek egy részét, később pedig a villanyórák beszerelését, a legális áramhasználatot. A támogatás feltétele az adósságkezelő csoportokon való rendszeres megjelenés, önrész és közösségi munka vállalása, később pedig a vízszámla rendszeres befizetése volt, valamint az, hogy családonként legalább 1 ember helyezkedjen el a nyílt munkaerőpiacon, illetve munkatapasztalat hiányában, a helyi közmunkaprogramban. 2017-ben a Prezi telepi önkéntes napján 9 családnál került bevezetésre a víz és 6 háztartásban legálissá vált a csatornahasználat is, 6 háznál pedig kerti árnyékszék épült.

A víz bevezetését követően az adósságkezelő csoportok tovább folytatódtak, és a következő lépésben az elhelyezkedés került fókuszba. A csoport egy része, összesen 9 helyi lakos 2018-ban, az egyesület folyamatos egyéni esetmunkája, támogatása, a munkáltatókkal való rendszeres egyeztetése mellett sikeresen munkába állt egy környékbeli céghez, 2-en pedig bekerültek a helyi közmunkaprogramba. Sokuknak ez volt élete első munkahelye.

Miközben a csoport egy része sikeresen és eredeti helyzetéhez képest hatalmas lépéseket tett önmagáért és családjáért, többen megakadtak az úton, és nem tudták teljesíteni a program alapfeltételeit.

Már az eredeti koncepcióban is szerepelt, és egy ideje az évek óta egyébként rendszeresen működő telepi fórumok témája volt, hogy azoknál a családoknál, ahol kisgyermekek súlyosan veszélyeztető körülmények között élnek (például még egy külső árnyékszék sincs a háztartásban, vagy különösen elhanyagolt környezet veszi körül, vagy éppen lelki/fizikai bántalmazás áldozata), ott az egyesület, az érintett családok, szülők bevonásával gyermekvédelmi jelzést fog tenni. A családot pedig, egy esetleges kiemelést követően, egyéni családgondozás, támogatás keretében képessé teszi arra, hogy később megerősödve, felkészülve visszakapja gyermekeit.

A jelzésről az elején azt gondoltuk, hogy a közösségnél kellene elérni, hogy senki ne fordítsa el a fejét, ha gyerekek elhanyagolását, bántalmazását tapasztalja, és maga, mármint a közösség tagjai tegyenek jelzéseket. Még akkor is, ha rokonokról van szó. Hamar kiderült azonban, hogy ezt a közösség nem vállalja be. Még akkor sem, ha már tényleg nem bírja nézni a gyerekek helyzetét, akkor is inkább nekünk szól, hogy lépjünk mi. És így egyértelmű lett, hogy nekünk kell jelzést tenni.

Az egyesület azóta 4 család esetében tett gyermekvédelmi jelzést, amelyet a helyi gyámhivatal megalapozottnak ítélt, így ezek a telep általános rossz körülményei között is kirívóan, különösen veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekek azóta már állami gondoskodásba kerültek, 12-en közülük nevelőszülőknél élnek, 1 fiatal pedig gyermekotthonban lakik. A szervezet a szakmai munka fókuszát 2018-ban a kábítószerhelyzetre irányította, ennek nyomán a telepi munkában a hangsúly elsősorban a támogató családgondozásra és a szociális munkára helyeződött. A telepen a gyermekek elhanyagolásának, veszélyeztetésének a hátterében az esetek többségében (a dizájnerdrogok egyre aggasztóbb mértékű terjedésének eredményeképp) a szülők intenzív kábítószerhasználata vagy éppen a kiskorú gyermek (egyre fiatalabb korú) függővé válása áll. 2018-ban 3 kiskorú gyermeket segített a szervezet abban, hogy eljusson drogrehabilitációs intézetbe. A gyermekek támogatásán túl a szülők rendszeres családgondozásával az egyesület azon dolgozik, hogy a fiatalokban a terápiás intézményekből kilépve is megmaradjon az elszántság, családjukban és a telepi közösségben pedig az erő, ami megakadályozza a visszaesést.

A legnagyobb változást abban látom, ahogyan az emberek beszélnek a telepen, olyan témákról, mint a gyerekek kiemelése. És megbeszéli velünk is, a szülő is, mert egészen biztos abban, hogy ezt érte csináljuk, meg a gyerekéért, bízik bennünk. És a telep nem fordul ellenünk. Persze elégedetlenkedők most is vannak, mindig lesznek olyanok, akik azt gondolják, hogy mi rosszat akarunk, mert nyilván egy drogdíler ellenséget lát bennünk.

A gyermekvédelmi munka és a faluban élőkkel folytatott diskurzus 2017-től egy, a korábbinál jóval erősebb intézményi kapcsolattartásra épült. Ennek keretében a helyi gyermekvédelmi intézmények szereplőivel rendszeres lett a konzultáció, a lokalitás és a telep konfliktusát (oktatási, lakhatási, kriminológiai) megoldani kívánó helyi szülők kezdeményezésével (Szülői Összefogás Szülőfalunkért) pedig 2018-tól folyik a közös szakmai munka.

Tulajdonképpen folyamatosan rádöbbenünk arra, hogy egyedül kevesek vagyunk. Persze tudunk egyéni sikereket elérni, de a valódi változáshoz kellenek az intézmények és a falu egésze is. Most nyitottak felénk, ez új mérföldkő lehet.

Ezek már csak azért is kiemelten fontosak, hiszen egy telep életét és változását nem lehet a faluval való kapcsolatától elkülönítve, leválasztva értelmezni és kezelni. Az egyesületnek az önkormányzati vezetéssel évek óta húzódó folyamatos konfliktusa van, annak ellenére, hogy a szervezet keresi a lehetőségeket és alkalmakat (például rendszeres résztvevője a szociális bizottsági üléseknek), hogy konstruktív párbeszédet folytasson.

2016-tól kezdve egyre határozottabban körvonalazódott, hogy a telepi közösség „története” az évek során kettévált. Miközben az előző csoporthoz tartozó családok az alapvető szükségletek és feltételek megteremtésén fáradoztak, a programokban kezdetektől részt vevők már egy másik szinten tartottak.

Az első adósságkezelési csoport néhány tagja, összesen 8-an, akik már legálisan használják az áramot, a tartozások rendezésének következő lépésénél tartanak, egy pénzügyi konszolidációs program keretében, a meglévő hitelek rendezését, törlesztését kitűzve célul.

A telepi közösség női magja pedig a Női klub zárt önismereti csoportjában dolgozott egy féléves program keretében önmaguk, testük és lelkük mélyebb megértésén, elfogadásán (Aczél et al. 2018).

A gyerekprogramok az évek során egyre nagyobb létszámmal működtek: jelenleg a telepen élő gyerekek kétharmadát érik el az IKSZ-es foglalkozások, valamint a táborok, közösségi rendezvények. Az IKSZ-es program struktúrája kezdetektől hasonló felépítésű: heti rendszerességű állandó csoportokra épült, amelyekben egy felnőtt fiatal önkéntes, valamint helyi koordinátorok támogatásával középiskolás diákok fél éven keresztül együtt tartanak alapkészség-fejlesztő foglalkozásokat helyben élő gyerekek számára. A módszertani hátteret, irányelveket pedagógiai módszertani csoport biztosítja a program számára, egyben elkészíti a féléves tematikát és a tantervmintákat, valamint a korosztályok szerinti játékgyűjteményt is.

Az olyan „alacsony küszöbű programok”, mint az IKSZ, a rendszeres sportfoglalkozások vagy a táborok mellett egyre nagyobb igény fogalmazódott meg a gyerekek egyéni támogatására, fejlesztésére. Az évek során az egyesület számos korosztályt szólított meg és vont be ezekbe a speciális programokba. Ilyen volt az óvodások érzelmi fejlesztése (Szakadát 2016), a kisiskolások egyéni tanulástámogató programja vagy a felső tagozatos diákok mentorálásával a továbbtanulást támogató program.

A lokálisan érzékelhető szakpolitikai problémák és nehézségek nyilvánvalóan összefüggenek a nagyobb, jóléti rendszerek működésével. Ezt szem előtt tartva az egyesület 2016-tól, szintén a helyi igényekre reflektálva, a helyi és az országos perspektívát összefűzve a lakhatási szegénység témájáról, majd pedig az inkluzív oktatás szükségességéről rendezett először konferenciát helyben, a bagi intézményvezetőkkel és a telepen élőkkel közösen, később pedig Budapesten, a szakpolitikákat országos szinten is képviselő szereplőkkel együtt.

Mielőtt az egyesület munkájának közvetlen hatását mutatnánk be, a tanulmány elején tett ígéretünkhöz híven, röviden felvázoljuk, hogy milyen számszerűsíthető eredménye lett a helyi közösségi/szociális munkának.

A telepen élő családok közel háromnegyede vett vagy vesz jelenleg is részt az egyesület programjaiban.

Az első 3 évben 20–30 önkéntes, majd 2015-től már 60 önkéntes heti rendszerességgel támogatja munkájával a telepi közösséget.

Az IKSZ-es gyermekfoglalkozásokon a telepen élő gyermekek közel 70%-a vesz részt rendszeresen.

A BAGázs felnőttoktatási programjában Bagon 2016 óta eddig 4 telepen élő szerezte meg az általános iskolai bizonyítványt, és 10-en összesen 19 osztályt léptek az évek során, 7-en pedig a programnak köszönhetően megtanultak írni és olvasni.

Az adósságkezelési programban 2016 óta 14 kártyás villanyórát szereltek be. Az össztartozás 2 évvel ezelőtt közel 3,5 millió Ft volt. Jelenleg, egy család kivételével, valamennyien a törlesztési időszak végénél tartanak. Így, az ELMŰ és a BAGázs támogatása mellett, a helyiek a havi villanyszámláikon felül, összesen 1,5 millió forintnyi hátralékot rendeztek az évek során.

A Jogklinika program keretében a bevont jogászhallgatók és az egyesület munkatársai az évek során összesen közel 400 jogi ügyben nyújtottak segítséget a telepen élők számára.

A nyílt munkaerőpiacra a szervezet segítségével összesen 25 fő jutott el, 3-an pedig, korábbi munkatapasztalat hiányában, a közmunkaprogramban helyezkedtek el. Ezzel az évek során legális munkajövedelemhez jutott a telepi háztartások harmadában legalább egy felnőtt. Mindez egy olyan közösségben történt, ahol korábban jellemzően még a feketemunka piacáról is kiszorultak a helyben élők.

4. Változástörténetek

Ebben a fejezetben a legfontosabb változásokat, a hatásmérés eredményeit vesszük sorba, azt, hogy a számok mögött milyen sorsváltozások, az élettörténetekben milyen fordulók jelennek meg a szervezet 7 éves történetének hatásaként. Az elkészült interjúkban azokat a motívumokat keressük, amelyek egy fókuszba helyezik, rendezik a változás mibenlétét, így könnyebben és távolabbról is megragadható, illetve az a közösség egészére nézve is értékelhető lesz a változás maga.

A saját élettörténeti elbeszélések íve, történetvezetése mindegyik esetben pozitív irányú: ez részben annak köszönhető, hogy a narratív interjúk során az elbeszélők keresik azokat az értelemrendező elemeket, amelyek koherens, értelmezhető egésszé gyúrják össze életük eseménysorát. Ebben az esetben ez a szempont az egyesület munkája volt (benne megközelítési módjával, a közösségben jól ismert alapelveivel), amely láthatóan könnyű igazodási pontot jelentett a megszólalók számára, hogy ehhez illesszék a pozitív változás elemeit. Ebben, ahogy azt majd látni fogjuk (és a későbbiekben részletesen is bemutatjuk), helyet kapott az önkéntesség, a szolidaritás, a kölcsönös elfogadás és felelősségvállalás elve.

A legtöbb interjúban az elbeszélők etnikai alapon, cigány emberként fogalmazzák meg a kirekesztettségüket, az elutasításból (hányattatott, abúzusokkal és elhanyagolással keretezett gyermekkor) mint kezdőpontból építik fel a BAGázzsal összefolyó közös történetüket.

Az elutasításból kölcsönös elfogadás, odafordulás válik, ezzel ez a szempont (a cigányság etnikai kirekesztése) már „kikopik” az elbeszélésekből.

Egyszer csak megjelent a BAGázs, akkor még nem ismertem őket, egy csomó ember a telepen. És látom, hogy mennek a családokhoz, házakhoz, és megkérik, hogy levihetik-e és játszhatnake a gyerekekkel, foglalkozásokat tartanának nekik. Csodálkoztam, és tartózkodtam is tőlük, mert ilyen segítség még nem volt, hogy felajánlják, hogy jönnek a gyerekeinkkel foglalkozni. Megkérdeztek, hogy elengedem-e a gyerekeimet. Eltelt egy-két-három alkalom, hét és gondoltam, megnézem én is, mi történik ott. És látom, hogy a gyerekeimet felveszik az ölükbe az önkéntesek és dajkálják őket. A gyerekeim alig várták, hogy jöjjenek, odaszaladtak, névről ismerték őket. Mondtam magamban, itt tényleg történt valami és elkezdtem én is kutakodni utánuk, hogy most mi ez.

Volt egy nyári tábor, hoztak sörpadokat, és foglalkoztak a gyerekekkel az utcákon. Nyár utca, Tél utca, Dankó utca. Nem foglalkoztam én velük… Sütöttem, főztem otthon, de kukucskáltam mindig, hogy hogy foglalkoznak a… magyar a cigánnyal. Sok gyereket szedtek össze, voltak olyan gyerekek, akik meztelen voltak, sarasak… és az önkéntesek beleültették az ölükbe. És nekem az olyan jól esett. És onnantul fogva mindig segítettem, nagyon tetszett az, hogy hogy állnak a gyerekekhez. Így kezdődött minden.

Ahogy a fenti elbeszélésben, úgy a legtöbb történetben is rendszeresen visszatérő elem az önkéntes segítés, szolidaritás motívuma. A történetek hosszan részletezik, hogy a kezdeti bizalmatlanságot, az ismeretlentől való félelmet hogyan oldotta fel a budapesti önkéntesek példamutatása, és ez miként vezette a telepen élőket a belsővé tett szolidaritáshoz, a másokért és a közösségért végzett munka értékéhez. Ez a motívum a történetekben sokszor az elbeszélők felemelését is szolgálja, egyben megteremti a közösséggé válás első alapfeltételeit is.

Azt gondoltam az elején, hogy miért is jönne ide egy tök idegen ember, Pestről. Én egyszerkétszer jártam csak Pesten, az volt a fejemben, hogy ők miért segítenének a romáknak. Azt gondoltam, hogy csak kihasználják az embert. Aztán rájöttem, hogy tényleg segítenek, mert kell az itteni embereknek a segítség, a látóterüket így kinyitni, vagy én nem tudom, mert kábé olyan, mintha egy burokba lennének, és mintha az lenne a szemük előtt, hogy nincs kiút, nem tudnak kimenni. De igenis van! Csak észre kéne venni!

Az önkéntesség szerintem a világ legjobb munkája, hiába nem kap érte az ember fizetést, és én hihetetlenül hálás vagyok, hogy ezt megtapasztaltam. Voltunk a BAGázzsal egy Tőlünk Nektek programon az Élményakadémiában, és láttam, hogy mi se vagyunk gazdagok, mi se vagyunk, hú, de okosak, és elmentünk ezzel, vagy azzal a gyerekkel egy másik cigánytelepre, hogy segítsünk másokon. És ez egy hihetetlen dolog. Szerintem, jó dolog, hogy kötelezővé tették a gimikben az önkéntességet. Meg rengeteget, nagyon sokat tanul az ember, ösztönzi az embert, hogy tanulj, tanulj!

Mi a legfontosabb? Szerintem az, hogy sok ember van olyan, bennem is ez volt régen, hogy csak magamért teszek. És megtanultuk azt, hogy jó és hasznos, ha másokért is teszek. Ha tudok csapatban dolgozni, és tudom, hogy én valakit segítettem, amit már én tudok, vagy amit érzek, s akkor hasznosabbnak érzem. S mennyivel jobb egy olyan környezetben élni, hogy mindenki tesz saját magáért s azután másért is, hogy valamihez hozzásegítse.

Megkerestek engem is, hogy akarnék-e velük programokban részt venni. Ódzkodtam, aztán mégis belementem. Volt valami alapítvány, hoztak ide embereket, akik segítenek a lakásokat felépíteni, olyan módon, hogy én segítettem egy szomszédomnak megjavítani a tetőt, és egy óra fejében egy pontot kaptam, amit 600 forintra át lehetett váltani, de nem kaptuk meg a pénzt, hanem annak a fejében lehetett például kaput csinálni, elkeríteni az udvart. Egy pár napot kellett nekem ezért dolgoznom. Ez a segítség úgy volt, hogy én valaki másnak segítettem. Ilyet korábban nem csináltunk soha, hogy egymásnak segítsünk, nem is hittem én ebben egyáltalán. És nagyon működött, és már nem azért mentem, hogy én kapjak valamit, hanem hogy segíthetek az embereken és mennyire örülnek neki. El is hívtak engem, hogy én is mentoráljak más embereket, mentorképzésre. Látták rajtam, hogy én tudok ilyen dolgokban segíteni más embereken. Elmentem egy képzésre, ők tanítottak, én tanultam, persze rengeteget változtam ezzel, és így tudtam átadni más embereknek is ezeket a dolgokat. És ez nagyon jó érzés volt, hogy másokon is tudtam segíteni.

A kölcsönös segítségnyújtás, a közös felelősségvállalás sorsfordító élményként és belső folyamatként jelenik meg a történetekben, ami már csak azért is érthető, hiszen sokuknak ez volt az első élménye az önzetlenségről és a másik támogatásáról. A történetek tanulsága szerint a bagi telepen korábban bár egymás közelségében éltek, az ott élőket a gazdasági és főleg rokoni szálak erősen kapcsolták össze, a telepen élők korábban mégsem alkottak egy közösséget. A BAGázs előtti időszakból ugyanis hiányzik a társadalmi részvétel és a kölcsönös segítés alapvető motívuma, ahogy a közös értékek és célok meghatározása is.

Lekerültem Bagra, és azt vártam a rokonaimtól, hogy majd valaki be fog fogadni, és hogy valamit tudok majd kezdeni az életemmel. Csakhogy ez nem így történt. A telepről, ugye, tudni kell, hogy nagyon nagy szegénység uralkodik az egész telepen, még máig, sajnos. És, hát, sokgyerekes családok vannak, van, ahol 8 meg 10 gyerek. A mostani eszemmel fogom föl, akkor még ezt nem tudtam, hogy miért nem fogadnak be.

Nekem is ez a látásom most már, hogy mit tudok adni, mit tudok segíteni. Nem az hogy én kapjak, hogy tudjak segíteni. Nagyon nagy szükség van most, hogy összefogjunk! Amit én kaptam, szeretnék visszaadni ebből a tudásból, amit én kaptam a BAGázstól. Ebből szeretnék amennyit csak tudok visszaadni. Mert én nekem is jó volt ez a segítség, hogy ingyen kaptam, nem kértek ezért pénzt. Ezt nem lehet megfizetni, ezt a tudást amit kaptam, és hogy ezt én is tovább tudjam adni az embereknek. Ez az, ami megfizethetetlen.

Egyszer csak megjelent a Léna itt az udvaron, azt mondja, volna-e ahhoz kedvem, hogy lenne itt egy kisebb csapat, aki összefogna, hogy változtasson rossz dolgokon. Akkor még nem volt Egyesületről szó. Persze, tetszett az ötlet, mert énbennem ez mindig bennem volt. S akkor mondta a Lénának Emő, hogy kik azok a nők, akiket ismer itt a telepen, akik ő szerinte benne lennének egy mentorképzésben. Tájékoztatni, alapokat lerakni, hogy ez mivel jár, mit tudnánk közösen elérni, és tenni a közösségért. A Léna így mondott neveket. Hetet-nyolcat sorolt fel, s akkor jöttek hozzám is. Összefogtunk, 8 nő volt, elmentünk egy képzésre, s akkor ott úgy leraktuk az alapokat. Megkérdezték, hogy ki szeretne mentorált lenni azok közül, aki – úgy mondom, hogy hátrányosabb helyzetben van családként –, és a másik nő tud neki példát mutatni, tanácsokat adni: gyereknevelés, higiénia szempontjából, miért fontos, suliba, iskolába járni, miért kell odatenni, satöbbi. S akkor így összejött a női mentorcsapat, kezdtük a mentorálást. Ez nekem tetszett, mert ez rég bennünk volt. Csak most jött is hozzá segítség.

A csoport eredeti célja nem a közösségfejlesztés volt, csak valahogy azzá alakult. Mert összejöttek néhányan, akik utána jobban oda tudtak erre figyelni, és elkezdtek egymással beszélni. Később persze találtak jobb formát erre, más csoportot. Olyat, ami kimondott céljával is, meg egyébként is sokkal inkább alkalmas volt a közösségi élmény feldolgozására. De a lényeg talán, hogy ennek a csoportnak voltak nagyon-nagyon megható pillanatai. Szerintem itt ez az élmény hozta meg az összetartást.

A fenti fontos, a történetekben közös motívumok mellett, ha a legfontosabb változást szeretnénk értelmezni a telep elmúlt 7 évében, akkor a kitörni, kiszabadulni/bezárva lenni dichotómiájában lehet megragadni leginkább. Az elbeszélések nagy része erre az ellentétpárra fűzi fel a szervezet munkájához kapcsolható legfontosabb változástörténetét. Az élettörténetek keserű, hányattatott gyermek- és fiatalkorból, mellőzöttségből és bezártságból indulnak, majd a szervezet belépésével az életükbe és a közösségbe, kinyílik a világ.

A BAGázs azt mutatta meg nekem, hogy van más lehetőség is a telepen kívül, mert mi nagyon bezárva éltünk egészen addig, amíg ők meg nem érkeztek. A környéken kívül nem ismertem más helyeket, és a BAgázs megismertette velem a nagyvilágot, és onnantól kezdve változott meg bennem sok minden, ezért tudtam igazából elköltözni Pestre, és elkezdeni egy önálló életet a párommal.

A programokon keresztül és segítséggel be tudtunk jutni egy jó munkahelyre és van másnak is lehetőség. Meg tudjuk nyitni azokat az ajtókat, amik eddig be voltak zárva.

Eddig mindig csak azt tudtam, hogy közmunka van. Közben meg megtanultuk, hogy nemcsak az van, bármilyen munkát el tudunk végezni. Azt is a BAGázsnak köszönhessük.

Az, hogy mit változtatott az életembe, reggelig tudnám mesélni. Csak egy párat mondok. Rólam kell azt tudni, hogy nagyon visszafogott, szerény nő voltam. A nyitottság, amit felém adtak és minden egyes beszélgetés megkönnyítette az adott napomat, az életemet is. És ez nekem nagyon jó érzés, hogy van, kire számíthatok, hogy van mellettem olyan ember, aki értékel, megbecsüli a munkámat. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen sok nem roma barátom van.

Teljesen megváltozott az életem, rohamosan fölfelé. Sok mindent nem ismertem előtte, tudatlan voltam meg tapasztalatlan, nem láttam át sok mindent. Mikor ide is bekerültem, akkor így féltem az emberektől is, hogy majd mit fognak szólni, tele vannak itt okos emberekkel, a mostani munkahelyemen, én meg egy tudatlan kis cigánylány vagyok… Szégyellős voltam mindenki előtt, nem nagyon mertem a szemükbe se nézni. De nagyonnagyon hamar elillant ez az egész történet. Szóval, sokban változott. Sok mindent megtanultam. Sokkal jobban átlátom a dolgokat.

A kitörés ugyanakkor nem kívülről érkező támogatásként jelenik meg az elbeszélésekben, önmagukat nem eszerint látják és láttatják, hanem a saját célok kijelölése mentén az elbeszélők cselekvésével társul.

Én eddig azt se tudtam, hogy kell egy célt kitűzni, vagy miként. Ötletem se volt semmire. És most meg tudok ötletelni, gondolkodni. Mit lehetne tenni, hogyan, miként. És ez szerintem, nagyon jó dolog. Nekem nagyon jó érzés, hogy már ennyit tudtam fejlődni. Elkezdtem a jogosítványt, és tényleg, hogy ha nincs a BAGázs, akkor szerintem, én nem tartanék ott, ahol most tartok. Hogy így mondjam, saját magamon érzem a változást. Lehet, hogy kívülről nagyon pici, de maga, ami van az emberben, hogy mekkora változás lett az életében, az nagyon hatalmas. Akármilyen picinek is tűnik. Hogy kitűzök egy célt és tudom most már azt, hogy mik a lépések, és hogyan tudom azokat a lépéseket megtenni ahhoz, hogy a célomat meg tudjam valósítani.

Elmentünk sok helyre képviselni a BAGázst, hogy elmondjuk a történetünket, hogy miért alakult a BAGázs. Hogy pont ezekért, hogy kitörni és célokat kitűzni, hogy valóban az embereknek a családi élete változzon. Hogy, ugye, változzunk a megrekedtségből. Tudjanak a gyerekeink tanulni, továbbhaladni az életbe.

Ahhoz, hogy célokat tudjanak kitűzni, ki tudjanak lépni a megszokott keretekből, átlépjék a láthatatlan vagy olykor nagyon is érzékelhető határokat, elsőként a szereplők önbizalmának, az önmagukba vetett hitének erősödésére van szükség. Az elbeszélések tanulsága szerint a telepen élőkben ez az évek során fokról fokra, gyakran küzdelmek árán, de erősödött, fejlődött.

Én nem félek most már attól, hogy ha elmegyek valamilyen helyre, hogy nem tudom magamat kifejezni, úgy elmondani, ahogy én gondolom. De, ha nyugodt vagyok, el tudom. Úgyhogy tudunk beszélni, tudunk most már kiállni magunkért.

Nagyon szégyenlős voltam, visszafogott, nem nagyon beszéltem, idegen emberekkel, akiket nem ismertem. És mai napig, ha elmegyek egy képzésre, ahol nagy csoportban kell lenni, akkor zavarba jövök. De saját magamon érzem a változást, hogy milyen voltam, és most milyen vagyok. Maga a beszédkészségem. Az, hogy hogyan fejezzem ki magam emberek előtt meg ilyen csoportos beszélgetéseknél is. Először csak kis csoportban kezdtünk el beszélgetni, aztán nagyobb csoportban is. De még kell persze azért tanulni. De, tényleg, egy nagy fordulatot tettem, hogy milyen voltam, és most milyen vagyok. Igen, ilyen kitartó erő.

Ahogy a fentiekből kitűnik, az elbeszélők sokféle perspektívából néztek rá a BAGázs hatására, reprezentálták a saját és a telepi közösség változástörténetét. Ami valamennyi elbeszélésben megfogalmazódik, és az alábbi idézet jól sűríti, hogy a legfontosabb változás a telepen az a hit, remény, hogy lehet változás, hogy van remény a kitörésre, a cselekvésre.

Reményt kaptak az emberek, reményt, hogy lehet változni. Ez szerintem a legfontosabb. És ezért tudnak változtatni. Van, aki még nem hiszi el, de van, aki már megtapasztalja, hogy igenis lehet más. Még lehet, hogy nem sikerült mindenben megváltozniuk, de már nem azt érzik, hogy ez esélytelen, hogy sohasem sikerülhet, hanem azt, hogy akár lehet. Nekem az elején mindig a legsúlyosabb kilátástalanság volt, ami átjött a telepen, most meg nem ezt érzem, hanem azt, hogy az emberekben van remény.

5. Úton

A bagi telep, sok más szegregátumhoz hasonlóan, nem csak fizikailag be/elzárt terület volt az egyesület helyi közösségi munkája előtti időszakban. Az elbeszélések tanulsága szerint korábban egy tehetetlenségében magára hagyott, blokkolt kommunikációs térben kapcsolódások, közös pontok hiányát felmutató színtérként a szegregáció jól ismert következményeit tudta csak „ígérni” az itt felnövők számára: a társadalmi mobilitás lehetetlenségét, a megfosztottságot, az egyenlőtlenségek rendszerének, szilárd állapotának fennmaradását. A lokális különállás fizikai és társadalmi / kulturális aspektusa kölcsönösen hatott egymásra, erősítették a másikat, ez végül átjárhatatlan szakadékot jelentett a telepen élők és a „külvilág” között. Ahogy a legtöbb elbeszélésből átszűrődik, a telep „megrekedt”, általánossá vált a képességek (mint lehetőségek) hiánya (Sen 1993), ezzel kölcsönhatásban pedig már egy jó ideje nem működött a szolidaritás és a családok közötti megtartó kapcsolat. A marginalizáltság, a társadalmi kirekesztődés, az anómiás állapot, a közösségi célok hiánya pedig megfosztotta a szegregátumban élőket az egyéni, személyes célok meghatározásától vagy éppen a hozzájuk vezető utak kijelölésétől (Dahrendorf 1994).

Hatásmérésünkben a legfontosabb változást kerestük, ugyanakkor talán a változás útja maga az, ami témánk szempontjából igazán értékes tapasztalatokat rejt. Egyrészt azért térünk el az egyedüli motívum kiemelésétől, mert a különböző interpretációk mögött az is megbúvik magyarázatként, hogy az elbeszélők a BAGázs történetének különböző életszakaszaiban kacsolódtak be a közös munkába, mindenki máshol tart a változás útján, így nehéz csupán egy változást kiemelni a sok közül. Másrészt, és ez különösen fontos, amikor szem előtt tartjuk, hogy a telepeken folyó közösségi munkának nincs vagy nagyon kevés a hazai szakirodalma, a folyamat megragadásába illeszkedő, azt illusztráló történetek más civil szervezetek és kezdeményezések számára talán plasztikusabban jelenítik meg a szegregátumban folyó közösségi munka célját és folyamatát, neuralgikus pontjait, így ezek a tapasztalatok bizonyára nagyobb eredménnyel is hasznosíthatók mások közösségi munkájában.

Ezentúl, és talán ez a leglényegesebb szempont, az elbeszélések jól tükrözik a megtett utat, egyben fel is hívják a figyelmet arra, hogy a változást nem lehet önmagában, a megtett lépések kontextusba ágyazása nélkül megragadni, ahogy az sem érzékelteti a változást, ha csak a kész „sikertörténetekben”, lezárt történetekben keressük a fejlődés és átalakulás eredményeit. Részben a BAGázs „élettörténetére”, részben pedig a legfontosabb változástörténetekre reflektálva a közösség fejlődési, változási útja, szakaszai a következő folyamatban értelmezhetőek.

Miközben a telepen élők történetük jellemzően első részében röviden, de hangsúlyosan villantották fel, hogyan alakult ki és épült a bizalom a szervezettel és a benne dolgozó önkéntesekkel, az egyesület munkatársai számára ez, főleg a meglévő kulturális különbségek okán, hosszú időszakon átívelő folyamat.

De ahogyan a budapestiekkel meg kellett dolgozni a bizalom megtartásáért, úgy a közösségi munka egyik legfontosabb alapköveként, a telepen élők között is lépésről lépésre kellett felépíteni ezt a kapcsolódást. Ennek egyik legfontosabb színterei kezdetektől fogva a „bevonó” jellegű IKSZ-es foglalkozások, később a rendszeres felnőtt csoportok, majd a telepi fórumok.

Bár nem feltétlenül tudatosan felépített folyamatról beszélünk a közös(ségi) kommunikációs színterek esetében, mégis kiváló terepei lettek annak, hogy a programokban részt vevő telepiek nemcsak a BAGázsosokkal, de egymás között is tanulják a valódi párbeszédet, megéljék a bizalmat, valamint – elsősorban az adósságkezelési csoportokon, majd a telepi fórumokon – megtapasztalják a véleménynyilvánításhoz való jogot, gyakorolják a saját és a közös érdekek felismerését és képviseletét.

Az élettörténetek tanulsága szerint a telepen élők számára, hogy megértsék, elhelyezzék egyéni helyzetüket a telepen kívüli világba, s később komfortosan kapcsolódjanak az addig ismeretlen, idegen színterekhez, kiemelten fontos volt, hogy, amint Vercseg Ilona is írja (Vercseg 2011), „viszonyítási pontokat” találjanak a telepen kívüli világban. Az önkéntesek és a szervezet munkatársaival közös utazások, táborok és képzések olyan élménnyel és gyakorlási tereppel gazdagították a programban részt vevőket, amelyekkel egyértelműen erősödött nemcsak a közösséghez tartozás élménye, de az önbizalom és a változás iránti eltökéltségük, motiváltságuk is. Ezt az egyesület már nagyon fiatal kortól, az IKSZ-es csoportfoglalkozásokon való részvétel függvényében „jutalomkirándulás” címén ajánlja fel a telepen felnövő gyermekeknek.

Egy settlement (Zám 1994) típusú közösségi munkában a változás mérföldköve és a társadalmi/közösségi hatás egyik eredménye, ha a szegregátumokban élők képessé válnak arra, hogy felismerjék, vajon mi is az, amin változtatni kellene, és ezt hogyan érhetik el. Emellett képessé válnak arra is, hogy részt vállaljanak a változásban. Bár első ránézésre ez nem tűnik komoly ugrásnak vagy mérföldkőnek, de aki marginalizált közösségekkel vagy szegregátumokban élőkkel dolgozik, jól ismerheti azokat az elakadásokat, megtorpanásokat, amelyek a generációs depriváció ciklikus következményei. Az érdekek, célok felismerésének és megfogalmazásának, egy reális terv vagy stratégia felállításának, vagy éppen az ahhoz vezető úton vállalt kötelezettségek teljesítésének ugyanis nem sok mintája állhat rendelkezésre a telepen élők számára, ebben kevés egyéni vagy éppen közösségi tapasztalatuk lehet. Érdemes tehát ennek ismeretében újragondolni, hogy vajon mekkora lépést tehettek meg azok a résztvevők, akik legnagyobb változásként, az egyesület legfontosabb hatásaként éppen arról számoltak be, vagy arra fűzték fel élettörténetüket, hogy nemcsak a saját céljukat ismerték fel és küzdöttek akár annak eléréséért, de később képessé váltak arra is, hogy megtegyék ugyanezeket másokért, a közösség érdekében. Az egyéni célokon túl, a közösség szempontjából kiemelten fontos közösségi célok nemcsak a telepen élők elbeszéléseiben jelentek meg, de természetesen a szervezet munkatársainak elbeszéléseiben is központi helyen szerepeltek. Az egyesület saját tapasztalata és egyben persze szakmai standard is, hogy sikeres programokat csak és kizárólag a folytonosan alakuló egyéni és közösségi szükségletekre reagálva lehet szervezni, ami magával vonja a programok folyamatos fejlesztését, átalakítását. Mindez, amint az egyesület történetéből kiderül, számos konfliktusforrást rejt magában: nemcsak az egyéni és közösségi igények, célok esetleges szembenállása, de maga a változás miatt is. Ennek egyik feloldása lehet, ha a segítő „multifunkcionális” és kellőképpen rugalmas. Ez nyilván egyrészt azt jelenti, hogy a segítő könnyen alkalmazkodik új, nem várt változásokhoz, másrészt azt is, hogy a szociális munka a megismert igényeknek megfelelően választ beavatkozási módszert akár a közösségi vagy csoportokkal végzett munka, akár az egyéni esetkezelés repertoárjából. Mindennek persze ezen túl az az alapja, mint bármilyen más segítő szerepnek, hogy a segítő folyamatos reflexióban legyen a közösség, valamint a saját normáival, határaival is. Bár az egyesület megalakulása óta a segítői szerepfelfogás nagyban változott és alakulóban van jelenleg is, részben a szervezet növekedése, részben persze a benne részt vevők változásával (személyiségével, tudásával, hátterével), az alapja mégis állandó. A támogatást a képessé tétel (empowerment) folyamatába ágyazva lépésről lépésre építi fel, és ahogy az egyik szakember megfogalmazta, mottóként mindig jelen van, hogy a telepen élők tegyék meg azt, amire maguk is képesek. Ahogy az egyesület történetéből láthattuk, de az élettörténeti elbeszélésekből is kirajzolódik, nagy változások, sorsfordulók akkor történnek, ha a közösségi munka mellett a beavatkozás az egyéni kapcsolódásokra, támogatásra is épül. Fontos hangsúlyozni mindamellett, hogy a közösségben végzett egyéni esetkezelés az egyesület gyakorlatában több, pontosabban más, mint az egyéni munka, hiszen mindig kétirányú: egyszerre célozza a közösség egészét, és hat a közösség problémáival kapcsolatos jóléti szolgáltatásokra, egyben társadalmi változást is indukál.

Vikky Reynolds (Reynolds 2013) szerint valamennyi közösségi munkás, aki szerepet vállal és elköteleződik a társadalmi igazságosság mellett, aktivista. Ez mindenképpen érvényes a BAGázsban folyó szakmai munkára azzal, hogy az egyenrangú kapcsolatra és a képessé tételre építi támogatását, miközben a középpontban a közösség és a társadalmi részvétel fejlesztése áll. Ehhez adódik hozzá, hogy mind erősebben próbálja ezt az aktivizálást, a szolidaritás és az érdekképviselet bonyolult egyvelegét kiterjeszteni, összekapcsolni a telepet körbevevő segítő intézményekkel, a faluközösséggel. A helyi szereplőkkel folytatott párbeszédben az egyesület facilitátorként, közvetítőként van jelen, ebben a szerepben a legfontosabb célja, hogy a résztvevők közös és mindenki számára elfogadható magyarázatokat és főleg megoldást találjanak a helyi konfliktusokra. Ehhez illeszkedik a válsághelyzetek közösségi kezelése is, amit jól szimbolizál az egyesület gyermekvédelmi és kábítószer-használattal kapcsolatos megelőző munkája.

Mint azt az előző fejezetben már láthattuk, az élettörténetek nagy részében a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás élménye, tapasztalata rendezi az elbeszéléseket. Ebben az értelemben a közösséggé formálódás alapjai kétségkívül megteremtődtek a telepen, ahogy arra is vannak/voltak példák, hogy a telep egy része magától vált kezdeményezővé. A szervezet munkatársainak történetéből azonban jól látszódik, és a telepi elbeszélésekbe beleszőtt „segítők” szerepeiből is az tükröződik, hogy a szegregátumban önszerveződő közösségi kezdeményezések még nem jelentek meg, a kívülről érkező segítők még mindenképpen szükségesek a közösségi aktivitás fenntartásához.

Ahogy láthattuk, az egyesület fő célja, az egyéni élethelyzetek változtatásán túl, a közösség és a társadalmi részvétel erősítése, fejlesztése. Az elmúlt 7 év legfontosabb hatása, hogy a telepen élők motiváltak lettek az önsegítésre és a cselekvésre, próbálják megtalálni és elérni a saját, illetve a közösség céljait, reményt kaptak a változásra, miután lettek példáik, tapasztalataik arról, hogy ki lehet törni a telepről.

Aki a bagi telepen járt 7 évvel ezelőtt és ma újra odalátogat, az könnyen láthatja úgy, hogy nem sok minden változott, sőt fizikai, esztétikai szempontból talán rosszabb állapotban van a szegregátum, mint valaha. A házfalak sok helyen omladoznak, a dizájnerdrogok drámai mértékű terjedése megállíthatatlannak tűnik, és a poros utcák bizony porosak maradtak.

Egy civil szervezet munkája önmagában nem tudja megváltani, kiváltani 7 év alatt egy teljes romatelepen azt, amihez hazánkban egy alacsony jövedelmi helyzetű családban 7 generációnak kell eltelnie (OECD 2018). Hogy hosszú évtizedek után valaki kitörjön, megszabaduljon születési „kasztjától”, és végre átlagos körülmények között és lehetőségekkel élhessen.

A szervezet bagi eredményeit, hatásait érdemes tehát ebben a kontextusban nézni, ebből az időperspektívából értékelni, mint ahogy azt az utat is, amelynek, ha nem is ért a végére mindenki, de a legtöbben legalább elindultak rajta. Amely lehet, hogy kívülről nagyon pici, de maga, ami van az emberben, az, hogy mekkora változás lett az életében, az nagyon hatalmas.

Irodalomjegyzék

ACZÉL ZS., KAKUK T. (2018): Test és énkép egy cigánytelepen. Egy önismereti fókuszú csoport tapasztalatai. Parola, 2. sz. http://kka.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/e865e1dacf38e2818525663b007896c5/
48a59d7d6a8291c9c12582d6005d36da?OpenDocument

BOTH E., KOVÁCS K. (2015): Jogon kívül az integráció ára. Fundamentum, 1. sz. http://epa.oszk.hu/02300/02334/00067/pdf/EPA02334_fundamentum_2015_01_129-134.pdf

DAHRENDORF, R. (1994): A modern társadalmi konfliktus. Gondolat, Budapest.

LADÁNYI J., VIRÁG T. (2009): A szociális és etnikai alapú lakóhelyi szegregáció változó formái Magyarországon a piacgazdaság átmenet időszakában. Kritika – Társadalomelméleti és kulturális lap 38(7–8) 2–8.

KEMÉNY I., JANKY B., LENGYEL G. (2004): Magyarországi cigányság, 1971–2003. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest.

MESSING V. (2006): Lyukakból szőtt háló: Háztartások közötti támogató kapcsolatok roma és nem roma szegények körében. Szociológiai Szemle, 2. sz. 37–54.

OECD (2018): A Broken Social Elevator? How to Promote Social Mobility? In
http://www.oecd.org/social/broken-elevator-how-to-promote-social-mobility9789264301085-en.htm

PUTNAM, R. (1993): Making Democracy Work: Civic Tradition in Modern Italy. Princeton University Press, New Jersey.

SEN, A. (1993): Capability and Well-Being. In NUSSBAUM, M., SEN, A. K. (ed.): The Quality of Life. Oxford University Press, Oxford.

SZAKADÁT S. (2016): BAGázs MESEcsoport. Taní-tani, http://www.tanitani.info/bagazs_mesecsoport

REYNOLDS, V. (2013): Az igazságosság – a közösségi munka fenntarthatósága érdekében. Esély, 5. 86–106.

VÁLYI R. (2018): The Most Significant Change – A legfontosabb változás. Új hatásmérő módszer a láthatáron.

VÁRADI M., VIRÁG T. (2015): A térbeli kirekesztés változó mintái vidéki terekben. Szociológiai Szemle 1. sz. http://real.mtak.hu/37501/1/varadi_virag_2015_1_89_113_oldal_1.pdf

VERCSEG I. (2011): A közösségi munka folyamata és módszerei. In NAGYNÉ VARGA I. (szerk.): Közösségi munka a családsegítésben. Szociotéka, Debrecen.

VIRÁG T. (2010): Kirekesztve – Falusi gettók az ország peremén. Akadémiai Kiadó, Budapest.

WACQUANT, L. (2010): Urban Desolation and Symbolic Denigration in the Hyperghetto. Social Psychology Quarterly 73(3). 215–219.

ZÁM M. (1994): A Settlement-gondolat időszerűsége Magyarországon. Parola, 2. sz. http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/e865e1dacf38e2818525663b0078
96c5/071b3381c03b29a28525663b007eda51?OpenDocument

Bodor Eszter- Móder Mercédesz: SOS! Megéri?

SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítvány társadalmi hatásmérés vizsgálata

A szerzőpáros a befektetések társadalmi megtérülése (SROI) módszertan segítségével vizsgálja az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítvány társadalmi megtérülését, pontosabban a nonprofit szervezet által működtetett SOS Gyermekfalvak társadalmi hatásmérését végzik el. Kutatási kérdésükben szerepel, hogy 1 Ft befektetés segítségével mennyi Ft nyereség realizálható össztársadalmi szinten.

A kutatás során egy 12 éves, SOS Gyermekfaluban nevelkedett fiatal esetén keresztül mutatják be a szerzők, hogy milyen hatások érik a gyermekeket a programban és ez miként térül meg a jövőben. Az elemzés eredményeként 18 éves időtávon 2,5 Ft nyereség érhető el, amely a magasabb iskolai végzettség és közteherviselési képesség, állami megtakarítás, tudatosabb családtervezés, valamint a nagyobb mértékű testi és lelki egészségi állapotból származó hatásokból tevődik össze. A megtérülési mutatókon túl, a folyamatszemlélet következtében a dolgozat hasznos útmutatásul szolgálhat az SOS Gyermekfalvak jövőbeni stratégiai döntéshozatalához.

Elemzési keretrendszere és a hatásmérés logikai felépítése támogathatja a civil szektorban tevékenykedő egyéb szervezeteket működését is. A kutatás a jövőben bővíthető az SOS Gyermekfalvak Magyarország teljes tevékenységi körének elemzésére, de önmagában is megbízható értékelési eszköz lehet.

Olvasd el a teljes kutatást itt:

Kormos Dóra: Hogyan mérhető pontosan és torzítatlanul a társadalmi hatás?

Módszertani ajánlások és azok gyakorlati megvalósítása a magyar nonprofit szektorban.

Napjainkban a hatásmérés a gazdasági élet egyre több területén válik ismertté és elvárt gyakorlattá. A hatásvizsgálat módszertana alapvetően nem újkeletű, hiszen egyes ágazatokban és országokban már az 1900-as évek eleje-közepe óta alkalmazzák – például az egészségügyben a gyógyszerek, kezelések hatásosságának mérésére vagy a kormányzati intézkedések társadalmi hatásának vizsgálatára –, azonban az utóbbi időben olyan területeken is megjelent, ahol eddig egyáltalán nem volt jellemző, például a civil szektorban.

Dolgozatomban a társadalmi hatás mérésének kihívásait vizsgálom az eredmény torzítatlanságának, pontosságának vonatkozásában. A társadalmi hatásmérés fogalma alatt az egyes szervezetek, programok társadalomra gyakorolt rövid-, közép- és hosszú távú hatását értem, amely annak mérését jelenti, hogy milyen jellegű, mértékű, pozitív, illetve negatív változást idéz elő az adott szervezet, program a társadalom összessége vagy adott társadalmi csoport szempontjából. Ezzel a definícióval magyarázható a hatásmérés elterjedése is, hiszen számos szereplő hat vagy kíván hatni a társadalomra vagy egy adott célcsoportra, így releváns felvetés, hogy kimutassák, bizonyítsák ezt a hatást. Az erre vonatkozó elvárás egyre növekszik a civil szervezetek, a közszféra és az üzleti élet esetében egyaránt.

Az utóbbi évtizedekben több módszer is született a társadalmi hatás meghatározására, de ma is folynak a viták a legjobb gyakorlatról, tehát nincs egy általánosan elfogadott, standard keretrendszer erre vonatkozóan. A szereplők helyzetét tovább nehezíti, hogy a hatásmérés rendkívül komplex, számos hatás nem vagy nehezen, kevésbé pontosan, illetve csak nagy erőforrás- és időráfordítással számszerűsíthető. Ennek következtében, ha valaki hatásméréssel szeretne foglalkozni, felmerülhetnek benne az alábbi kérdések:

  • Hogyan, milyen feltételek mellett lehet a legpontosabban, torzítás nélkül, minden fontos tényező számbavételével meghatározni a társadalmi hatást?
  • Ennek milyen kihívásai, korlátai vannak a gyakorlatban? Mely esetekben milyen mértékű megalapozottság, mennyire szofisztikált módszertan alkalmazása az elvárt?
  • Mennyi erőforrást és időt érdemes fordítani a hatásmérésre az összes rendelkezésre álló erőforrás viszonylatában?

A fenti kérdésekre adható válaszok feltérképezése szakmailag és személyesen is érdekel, ugyanis részt vettem korábban társadalmi hatásmérési projektekben, ahol az eredmény torzítottságát illetően kihívások merültek fel.

Kutatásom fókuszában a civil szervezetek hatásának mérése áll, mivel tapasztalataim ezen szervezetek hatásméréséhez kapcsolódnak, illetve a nonprofit szektorban még nem valósult meg kutatás az eredmény pontosságára, torzítatlanságára vonatkozóan. A hazai civil szféra szereplői az esetek többségében jelentős forráshiánnyal küzdenek és kapacitáskorlátokkal szembesülnek, így esetükben kivételesen érdekes kérdés, hogy mi a realitás számukra, ha a hatásukat kívánják kimutatni, különös tekintettel a mérési eredmény megalapozottságára.

Annak érdekében, hogy ezt a kérdést megválaszolhassam, először összegyűjtöm és strukturálom a lehetséges torzító tényezőket nemzetközi és hazai szakirodalmak alapján, majd kutatásom részeként

  • interjút készítek hazai hatásmérési szakértőkkel, hogy képet kapjak a hatásmérés magyarországi fejlettségi szintjéről, a nonprofit szervezetek gyakorlatáról és a szakértők tapasztalatai alapján a leggyakrabban előforduló kihívásokról,
  • feldolgozok egy esettanulmányt: egy civil szervezet esetében megvalósított hatásmérést vizsgálok és elemzem azt a szakirodalmak alapján azonosított torzító tényezők kezelése szempontjából.

A dolgozat végén a kutatás alapján összegzem következtetéseimet, javaslataimat, illetve megfogalmazok a jövőre vonatkozó kitekintést.

Olvasd el a teljes szakdolgozatot itt:

Az Igazgyöngy Alapítvány az Impact Academyben

Mi is az Impact Academy?

Az Impact Academy (IA) egy féléves program, amely interaktív képzésből, közösségi eseményekből és társadalmi hatásmérésre inspiráló multimédia platform létrehozásából áll.

A képzés során a résztvevők nem csak a hatásmérés elméletével, és stratégiai részével ismerkednek meg, hanem mentorálás és testreszabott eszközök segítségével támogatást kapnak a saját mérési rendszerük kialakítására és gyakorlati bevezetésére.

Impact Academy program

Röviden az Igazgyöngy Alapítványról

Az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény a berettyóújfalui kistérségben működik 1999 óta.
Fő tevékenysége a tehetséggondozás és az esélyteremtés, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyerekekre.

Az alapítvány a generációs szegénységben élő gyerekek, családok életesélyeinek megváltoztatásáért és integrációjáért dolgozik, melyet komplex problémaelemzéssel és -kezeléssel valósít meg.

Miért jelentkeztetek az Impact Academy képzésére?

Szeretnénk a szervezet működését eredményesebbé és összehangoltabbá tenni, hogy a folyamat eredményeképpen átláthatóbbá tudjuk tenni a szervezet tevékenységeit saját magunk és a Igazgyöngy támogatóink előtt is.

Hogyan segített a kurzus?

Mindennapi működésünket már az is fókuszáltabbá tette, hogy látjuk kik a fő célcsoportok és milyen hatást, változást szeretnénk elérni náluk, nemcsak rövid, hanem közép és hosszú távon is.

Az Igazgyöngy Alapítvány & az Impact Academy képzés

A hét modulból álló Impact Academy programnak alapvetően három fő része volt az első évfolyam számára: a szervezetek elsőként elkészítették a hatásláncukat, majd a mérési tervüket, végül pedig egy infografikát
terveztek, aminek segítségével vizuálisan is bemutathatták szervezetük hatását.

Hatáslánc - Mérési terv - Infografika

Hatáslánc

A képzés első modulja után az Igazgyöngy Alapítvány is nekilátott, hogy a Theory of Change módszer alapján elkezdje összerakni saját hatásláncát: összegyűjtötték hosszú távú, középtávú (outcome) és rövidtávú (output) céljaikat, ezekhez tevékenységeket és erőforrásokat rendeltek. A végleges hatáslánc a két hónapos, mentori segítséggel megtámogatott folyamat végére készült el. Az alkotó folyamat során a csapat végig időhiánnyal küzdött, hiszen a mindennapos operáció, a szervezet élete nem állt meg. Erre azonban a program során nem született megoldás.

Kihívás

A probléma és a hosszú távú hatás meghatározása könnyen ment, de az outcome-ok definiálása sok munkát vett
igénybe.

Az egyik kihívás az volt, hogy eddig leginkább output-szinten (pl: ösztöndíjas gyerekek száma) ment a mérés és elég kevés figyelem volt az outcomeokon (pl: gyerekek fejlődése).

Válasz

Az outcome-ok meghatározásához a csapat megnevezte a fő célcsoportot (a generációs mélyszegénységben élő
gyerekek) és azt, hogy milyen változásokat szeretnének látni az Ő életükben, Velük kapcsolatban.

Eredmény, fő tanulságok

Végül hat köztes hatást (outcome-ot) soroltak fel:

  • munkavállalói kompetenciák fejlődése;
  • szociális kompetenciák fejlődése;
  • intézményrendszerrel való kapcsolat fejlődése;
  • gyerekek esélegyenlőségének javítása;
  • társadalom befogadóbbá, toleránsabbá és együttműködőbbé válik a mélyszegénységben élőkkel szemben;
  • az Igazgyöngy modell terjedése.

Mérési terv

A mérési tervről szóló elméleti képzéssel párhuzamosan a szervezetek egy közel négy hónapos fejlesztési folyamatba kezdtek, melynek eredményeképpen megszülettek a hatásmérési tervek.

Nehéz volt meghatározni, hogy pontosan miket is szeretnénk mérni, tehát melyek az ún. kulcsterületek, ahol változást szeretnénk látni.

A mérési terv kialakításának fő lépései:

  1. A fő célcsoport(ok) és ezek legfontosabb fejlődési területeinek (kulcsterületek) megnevezése;
  2. A kulcsterületeken belül a lehetséges legnegatívabb és a legpozitívabb hatások felsorolása;
  3. A kulcsterületek konkrét, mérhető indikátorokra (KPI-okra) bontása;
  4. A KPI-ok hozzákapcsolása a középtávú hatásokhoz (outcome);
  5. Személyre-szabott, adatgyűjtésre használható eszközök megalkotása;
  6. Mérés konkrétumainak rögzítése a mérési tervben, a terv véglegesítése.

Kihívások

Fő fejlődési területek megnevezése, a prioritások felállítása.

Kvalitatív változások mérhető indikátorokká alakítása.

Az alapítvány többi dolgozójával való folyamatos kommunikáció és párbeszéd.

A mérési terv kialakítása során fontos volt számunkra, hogy a szervezet többi munkatársa is lássa, hogy miért van szükség a mérési tervre, miért fontos annak elkészítése.

Válaszok

5 kulcsterületet határoztak meg: Munkavállalási kompetenciák; Szociális kompetenciák/Közösség fejlődése;
Gyerekek fejlesztése, oktatása; Intézményrendszer; Befogadó társadalom.

Olyan indikátorokat határoztak meg elsőként, amelyeket a már korábban gyűjtött adatokból lehet mérni és
hozzákapcsolhatóak az öt kulcsterülethez.

Eredmény, fő tanulságok

A mérési tervben szereplő indikátorok 90%-át sikerült a már meglévő adatokkal lefedni,már létező adatbázisból kivonni. Így csak 1-2 kisebb kérdőívet kellett készíteni a hiányzó adatok pótlására, melyek elkészítésébe a célcsoportot is bevonták.

Az adatgyűjtés nagyobbrészt havi, illetve néhány esetben féléves gyakorisággal történik.

A részletes indikátorok a mérési tervben találhatóak.

Infografika

Az Impact Academy utolsó két moduljának középpontjában a kommunikáció állt: a társadalmi hatást ugyanis nem elég mérni, de meg kell találni a módot arra is, hogy azt a szervezet kommunikálni tudja mások felé. Ezért a programban résztvevők kommunikációs szakértő segítségével elkészítették saját infografikájukat is, melynek alapját a hatáslánc, a mérési terv és a már meglévő mérési eredmények adták.

Igazgyöngy Alapítvány - Generációs mélyszegénység infografika

Kihívás

Az Igazgyöngy nagyon sokrétű szervezeti működését egyetlen infografikába tömöríteni.

Válasz

Az infografika a szervezet hatásláncát jeleníti meg jól átlátható és világos módon, így a gyermekrajzok színes
világa (ami az Igazgyöngy megjelenésein általában nagyon erős) nem jelenik meg.

Eredmények, fő tanulságok

Az infografikán megjelenik a mélyszegénység ciklikussága és az Igazgyöngy Alapítvány oldaláról érkező megoldásként a közösség, a család, a gyermekek és az intézményrendszer területén zajló tevékenységek és hatások is.

Az infografikát látva nagyon elégedettek vagyunk. Most hogy sikerült megragadni egy áttekinthető összefoglalót a szervezet működéséről, a következő alkalommal a látványban is sokkal inkább törekednénk a ránk jellemző színvilágra.

 Cselekvési terv

Az esettanulmány részletesebb változata itt elérhető [link].

A program zárómodulján az Igazgyöngy Alapítvány is elkészítette a következő időszakra vonatkozó cselekvési
tervét, benne:

  • A mérési terv véglegesítése technikai oldalról is – a képzés pro bono partnerének segítségével.
  • A mérés azonnali elindítása és beépítése a szervezet mindennapi életébe és döntéshozatalába.
  • A szervezet munkatársainak informálása és bevonása az adatok gyűjtésébe és használatába.
  • A mérési terv eredményeinek és hatékonyságának folyamatos nyomonkövetése a management csapattal.

A hatásmérési rendszer működtetése sokat segít abban, hogy reális képünk legyen önmagunkról, valamint befelé és kifelé is átláthatóak legyünk – úgyhogy mi nagyon várjuk az első mérési eredményeket.

Ha Neked is fontos a hatásod megfelelő mérése és szeretnéd megtanulni, hogyan beszélj róla, akkor írj Nekünk:

Lévai Gábor: A társadalmi hatásmérés alapjai – Videó

Lévai Gábor prezentációja a társadalmi hatásmérés alapjairól. Prezentációjában bemutatja, hogy milyen nemzetközi keretrendszerek léteznek, melyek segítik a hatásmérés bevezetését. Kitér a mérési módszerek választásának fontosságára, az érintetti életútra és a hatásmérési rendszer kialakításának kezdő lépéseire is.

Nézd meg a videót:

Lévai Gábor: Társadalmi hatásmérés alapok

Lévai Gábor prezentációja a társadalmi hatásmérés alapjairól. Prezentációjában bemutatja, hogy milyen nemzetközi keretrendszerek léteznek, melyek segítik a hatásmérés bevezetését. Kitér a mérési módszerek választásának fontosságára, az érintetti életútra és a hatásmérési rendszer kialakításának kezdő lépéseire is.

Miről lesz szó?

  • Mi a társadalmi hatásmérés?
  • Miért fontos ez?
  • Társadalmi hatásmérési rendszer kialakítása
  • Alap lépések – érintettek, életpálya, mit mérünk és hogyan?
  • Mi a különbség a klasszikus pályázati indikátorok és a hatásmérés között?
  • Theory of Change
  • Mérési példák
  • Hatásmérési rendszer kialakítása
  • Hol találsz több infót, ha el akarod kezdeni?
  • Impact Academy

Nézd meg a teljes prezentációt itt:

 

Péntek Petra: A társadalmi vállalkozások hatásmérésének gyakorlata Magyarországon

Bevezetés

A fenntartható fejlődés paradigmájának elterjedésével együtt, a környezetileg és társadalmilag felelős gondolkodásmód folyamatosan a gazdasági élet részévé válik. Az üzleti szervezetek egyre inkább felismerik, hogy a szűken vett profitelvű működési rendszerek ma már nem állják meg a helyüket, ráadásul társadalmi legitimitásuk elvesztése miatt akár versenyképességi hátrányba is kerülhetnek. Az erősen támogatásfüggő non-profit szféra fenntarthatóságát pedig az üzleti irányba elmozdult szervezetek erősítik.

A for-profit és a nonprofit szféra egymás felé való fordulásának eredményeképpen, az ún. for-benefit szervezetek kerülnek előtérbe. Ilyen szervezetek a társadalmi vállalkozások is, melyek száma és szerepe az utóbbi évektől kezdve már Magyarországon is gyorsan nő. A vállalkozások ezen innovatív formájának megjelenése még nagyon ismeretlen fogalom a magyar népesség körében, számomra is csak az elmúlt egy-két évben vált ismertté. Szakdolgozatom témájául azért választottam a társadalmi vállalkozások témakörét, mert úgy gondolom, ezek a vállalkozások egyszerre járulhatnak hozzá a gazdasági élet működéséhez és a társadalmi problémák megoldásához. Amint többet megtudtam a témáról, egyre érdekesebbnek tűnt a vállalkozások e „formája”, mert úgy éreztem/érzem, hogy olyan dolgot valósít meg, amire valóban szükség van: a társadalmi vállalkozások számára nem a pénz- és profithajhászás, valamint a verseny az elsődleges prioritások, mely a jelenlegi gazdasági rendszert alapvetően jellemzik.

A társadalmilag fontos kérdések, problémák megoldása, hiánypótló szolgáltatások, termékek azok, melyek a társadalmi vállalkozók misszióját adják. A gazdasági értékteremtés pedig csak eszköze e misszió elérésének. Úgy gondolom, hogy ez az az irány, amely felé szükség lenne elmozdulnunk, ezért kezdtem el kutatni ebben a témában.

Kutatásaim során érdeklődni kezdtem az iránt, hogy miért is olyan fontosak ezek a vállalkozások és milyen módon lennének képesek kimutatni valódi értéküket, hatásukat. A társadalmi vállalkozások hatásainak bemutatása nehéz terület – nem csupán a pénzügyi eredményesség kimutatásáról van ugyanis szó, mint ahogyan azt az eddigi vállalkozói gyakorlat tette. Ugyanis a társadalmi vállalkozások (és ugyanígy a szociális gazdaság egyéb szervezetei) számára a pénzügyi eredményesség kérdése háttérbe szorul, illetve egyáltalán nem értelmezhető, a szervezetek valódi értékeléséhez a társadalmi és környezeti hatások mérésére is szükség van. Mindez a korábban megszokott hatásmérés gyakorlatának átalakulásához vezet, és új módszerek kialakítását igényli. Szakdolgozati kutatásom célja a hatásmérés ezen új útjának feltérképezése globálisan, de elsősorban Magyarországon, a társadalmi vállalkozásokra összpontosítva.

Olvasd el a teljes szakdolgozatot itt:

 

IttaSzezon! – Impact Academy esettanulmány

Mi is az Impact Academy?

Az Impact Academy (IA) egy féléves program, amely interaktív képzésből, közösségi eseményekből és társadalmi hatásmérésre inspiráló multimédia platform létrehozásából áll. A képzés során a résztvevők nem csak a hatásmérés elméletével, és stratégiai részével ismerkednek meg, hanem mentorálás és testreszabott eszközök segítségével támogatást kapnak a saját mérési rendszerük kialakítására és gyakorlati bevezetésére.

Impact Academy program

Röviden az IttaSzezon!-ról

Az IttaSzezon! csapata egy olyan innovatív, online platformot fejlesztett, aminek segítségével összehozzák az ős- és kistermelőket a városlakókkal, akiknek fontos, hogy egészségeset, frisset, eredetit, ízleteset és hazait egyenek és igyanak. Az IttaSzezon! célja, hogy a termelők rövid időn belül nagy mennyiségű terméket tudjanak értékesíteni egy fuvarral, így idejük nagy részét a gazdaságaikban tudják tölteni; a vásárlók pedig gyorsan jussanak helyi, megbízható forrásból származó élelmiszerhez.

Az IttaSzezon! & az Impact Academy képzés

Az IttaSzezon! két alapítója 2018-ban döntött úgy, hogy a fenntartható kistermelői életmóddal kapcsolatos álmukat az IttaSzezon! szervezet létrehozásában testesíti meg. Új szervezetről lévén szó, sok újdonságot és néha kihívást jelentett számukra az Impact Academy, de pont ezért döntöttek a program mellett – a fejlődés ugyanis kulcsfontosságú motiváció számukra. Már rögtön az első alkalommal fontos kapcsolódás alakult ki az IttaSzezon! és egy másik Impact Academy résztvevő, a Felelős Gasztrohős Alapítvány között. A két szervezet képviselői hamar megérezték, hogy nagyon gyümölcsöző kapcsolódás van születőben – a képzés alatt sokat dolgoztak együtt, és folyamatosan, kölcsönösen segítették egymást. A hét modulból álló Impact Academy programnak alapvetően három fő része volt az első évfolyam számára: a szervezetek elsőként elkészítették a hatásláncukat, majd a mérési tervüket, végül pedig egy infografikát terveztek, aminek segítségével vizuálisan is bemutathatták szervezetük hatását.

Miért jelentkeztetek az Impact Academy képzésére?

„Azért döntöttünk úgy, hogy részt veszünk az Impact Academy-ben, mert a kockázati tőke világában a szervezet céljaival egyedül éreztük magunkat. Értékazonos közösséget, közeget kerestünk és nagyszerű alkalomnak tűnt átgondolni a friss szervezet teljes stratégiáját, prioritásait, üzleti céljait és irányait.”
„Fontosnak tartjuk a validálást, hogy már a szervezet indulásakor tudatosan foglalkozzunk azzal, hogy tevékenységünk valóban pozitív hatással legyen célcsoportjainkra, és hogy minden, amit teszünk, az a hosszú távú célt szolgálja, elkerülve ezzel a munkaerő és tevékenységek elaprózódását.”

Az IttaSzezon! & az Impact Academy képzés

Az IttaSzezon! & az Impact Academy képzésAz IttaSzezon! két alapítója 2018-ban döntött úgy, hogy a fenntartható kistermelői életmóddal kapcsolatos álmukat az IttaSzezon! szervezet létrehozásában testesíti meg. Új szervezetről lévén szó, sok újdonságot és néha kihívást jelentett számukra az Impact Academy, de pont ezért döntöttek a program mellett – a fejlődés ugyanis kulcsfontosságú motiváció számukra. Már rögtön az első alkalommal fontos kapcsolódás alakult ki az IttaSzezon! és egy másik Impact Academy résztvevő, a Felelős Gasztrohős Alapítvány között. A két szervezet képviselői hamar megérezték, hogy nagyon gyümölcsöző kapcsolódás van születőben – a képzés alatt sokat dolgoztak együtt, és folyamatosan, kölcsönösen segítették egymást. A hét modulból álló Impact Academy programnak alapvetően három fő része volt az első évfolyam számára: a szervezetek elsőként elkészítették a hatásláncukat, majd a mérési tervüket, végül pedig egy infografikát terveztek, aminek segítségével vizuálisan is bemutathatták szervezetük hatását.

Hatáslánc - Mérési terv - Infografika

Hatáslánc

A program elején a hatásmérés alapjaival ismerkedtek meg a résztvevők: a hatásmérés definícióján, főbb szakmai háttéranyagain és változáselméleti modelleken túl (mint pl. Theory of Change), alapvető kérdéseket válaszoltak meg, a kérdéseket és válaszokat egy táblázatba tömörítették, mely fontos kiinduló alapja volt a munkájuknak. Ezután az érintettek (stakeholderek) azonosítása következett, fontos tudatosítani ugyanis, hogy kik azok az érintettek, akikkel kapcsolatban van a szervezet, akiket be akarnak vonni a hatásmérésbe. A kis- és közepes termelők, az élelmiszertudatos vásárlók, az irodaházban dolgozók és az irodaházak, valamint a családanyák kerültek be az elsődleges érintetti körbe. Az alábbi táblázatba a másodlagos stakeholderek is bekerültek, valamint azok az érintettek, akik majd a mérési eredményeket használni fogják. Ezek után az elsődleges érintettek életútjával foglalkoztak a résztvevők: összegyűjtötték az elsődleges érintettek legfontosabb jellemzőit, jövőképét, a velük kapcsolatos kritikus pontokat. A hatásméréshez vezető út megalapozása után az IttaSzezon!-osok is nekiláttak, hogy elkészítsék saját hatásláncukat: táblázatos formában összegyűjtötték hosszú távú (final goal), középtávú (outcome) és rövidtávú (output) céljaikat, ezekhez tevékenységeket (activities) és erőforrásokat (input) rendeltek. A célok minden szintjén bizonyítékokat, ennek hiányában feltételezéseket kerestek és a célok minden szintjén összegyűjtötték az ún. előfeltételeket is.

Kihívás

Mivel nagyon új szervezetről van szó, a szervezet még sosem foglalkozott korábban azzal, hogy céljait ilyen mélyen rendszerbe foglalja, így a hatáslánc elkészítése is kihívásokkal teli, új feladat volt számukra.
„A legnagyobb kihívás számunkra az volt, amikor megláttuk az üres excelt.”

Válasz

„A legnagyobb segítséget az elején a mentor szakmai támogatása adta.” A mentor, tapasztalt szakember lévén, segített összegyűjteni a célokat és azokat megfelelő szintre (hosszú-, közép-, rövidtáv) sorolni.

Eredmény, fő tanulságok

A mentori segítséggel támogatott Impact Academy időszak alatt letisztázódtak azok az alapfogalmak, amik előtte csak nagyjából voltak tiszták a szervezet munkatársai számára. A hatásláncnak végül két változata is készült: elsőként egy egyszerűbb, de látványosabb, ábrákkal illusztrált verzió látott napvilágot, majd elkészült a végleges hatáslánc táblázatos formában is.

Mérési terv

A hatáslánc elkészítése után a program fókuszába a hatásmérési terv került: az elméleti képzéssel egyidőben elkezdődött a mérési terv gyakorlati összeállítása is. A végleges mérési terv a körülbelül négy hónapos fejlesztési folyamat eredményeképpen készült el. Az Impact Academy első részében a résztvevőknek meg kellett nevezniük a fő célcsoportjaikat, majd ezekhez a célcsoportokhoz kapcsoltak fejlődési területeket. Ezek az ún. kulcsterületek, ahol a szervezet a hatást szeretné elérni a munkájával. A következő lépés a kulcsterületek konkrét, mérhető indikátorokra (KPI-okra) bontása volt, majd az így elkészült indikátorokat a hatásláncban felállított, középtávú hatásaikhoz (outcome) kapcsolták. Mindezek után a mérési tervben rögzíteni kellett a mérés konkrétumait is, úgy, mint az adatforrásokat és a mérés gyakoriságát. A mérési terv készítése közben az adatgyűjtési módszerről is döntenie kellett a csapatnak: az IttaSzezon! úgy döntött, hogy személyes interjúkat fog készíteni.

Kihívások

  • „Itt már jobban tudtuk mit akarunk.” A kihívás az volt, hogy az időközben megszerzett tudás és tapasztalat miatt úgy érezte az IttaSzezon! csapata hogy vissza kell térni újra a hatáslánchoz, sőt, mivel bizonyos szintű mérés már elkezdődött korábban a szervezetben, így arra is rá kellett nézni és átdolgozni, fejleszteni.
  • Az interjúzás nagyon sok időt és energiát igényel, és az IttaSzezon! is hamar szembesült az időhiány nehézségével.

Válaszok

  • Az IttaSzezon! öt fő kulcsterületet nevezett meg: Edukáció (érdeklődés felkeltése), Kiszámíthatóság (vállalkozási pályaív gazdáknak), Környezettudatosság (környezetkímélő gazdálkodás), Ügyfélkapcsolat (kommunikáció a vásárlókkal), Partnerség (gazdák közötti együttműködés. Ezekhez rendelték hozzá az indikátorokat, illetve azt, hogy az indikátorhoz milyen szakmai forrás kapcsolódik most/kapcsolódhat a jövőben.
  • A mérési terv elkészítését meghosszabbította, azonban a teljes folyamatot rövidítette az, hogy a kulcsterületek és az azokhoz kapcsolódó indikátorok megtervezésével párhuzamosan interjú kérdéseket is gyűjtöttek. Az interjúzást már korábban betervezett találkozókkal kötötték össze, így enyhítve az idő szorításán.

Eredmény, fő tanulságok

  • A személyes interjúk sok insight és pár fejlesztési ötletet hoztak magukkal, segítettek megérteni a termelői célcsoportot és ezáltal hozzájárultak a szervezet további fejlődéséhez.
  • „Elkészült a hatásmérési terv első verziója, mely egy jó kiindulási alap a szervezet további hatásméréséhez és amelyhez mindig visszanyúlhatunk és tovább fejleszthetünk, ahogyan a szervezet is egyre érettebb lesz.”

Infografika

A társadalmi hatást nem elég mérni, de ahhoz, hogy a szervezet hatásait lássa is a világ, meg kell találni a módot, hogy azt kommunikálni tudja mások felé. Erről szólt az Impact Academy utolsó két modulja: a programban résztvevők nemcsak bővítették elméleti tudásukat, de elkészítették saját infografikájukat is. Az infografikák alapját a hatáslánc, a mérési terv és a már meglévő mérési eredmények adták, a koncepció kidolgozásában kommunikációs és kreatív szakértő segítette az IttaSzezon!-t.

Kihívás

„Ahhoz, hogy az infografika valóban az elképzeléseinket tükrözze, meg kellett tanulnunk, hogy pontos instrukciókat kell adnunk a kreatív szakembernek és hogy a briefing mennyire fontos dolog.”

Válasz

„Megtanultunk pontosan briefelni és tanultunk minden félreútból.”

Eredmény, fő tanulságok

  • „Az infografika elkészítése során azt is megtanultuk, hogy időnként jobban el kell engednünk a saját elképzeléseinket.”
  • Az Impact Academy program végére elkészült az IttaSzezon! infografikája, mely kreatív, látványos formába öntve foglalja össze a szervezet fő küldetését és tevékenységét, az elsődleges érintett életútját és az IttaSzezon hatásláncát.

Cselekvési terv

Az esettanulmány részletesebb változata itt elérhető.

Jövő: Hogyan tovább?

Az IttaSzezon! terve a következő 12 hónapra

Igazgyöngy Alapítvány - Generációs mélyszegénység infografika

Az Impact Academy utolsó moduljára nemcsak az infografika, de a mérési terv végleges változata is elkészült. A program zárómodulján – ami egyúttal a hatásmérési terv gyakorlati megvalósításának kezdete is – az IttaSzezon! is elkészítette az Impact Academy program után következő 1 évre vonatkozó cselekvési tervét.

„Az Impact Academy program elképesztően sokat segített strukturálni a szervezet indulásakor. Kevésbé kapkodtunk, tudtuk merre mit és miért csináljunk. Az pedig egy külön kincs, hogy már a szervezet indulásakor megfertőztük az egész szervezetet ezzel a “mindset”-tel.”

Impact Academy

Ha Neked is fontos a hatásod megfelelő mérése és szeretnéd megtanulni, hogyan beszélj róla, akkor írj Nekünk:
">

Kövess minket Facebook-on is!

A teljes esettanulmányt az alábbi gombra kattintva is elérheted:

A Felelős Gasztrohős Alapítvány az Impact Academyben

Mi is az Impact Academy?

Az Impact Academy (IA) egy féléves program, amely interaktív képzésből, közösségi eseményekből és társadalmi hatásmérésre inspiráló multimédia platform létrehozásából áll.

A képzés során a résztvevők nem csak a hatásmérés elméletével, és stratégiai részével ismerkednek meg, hanem mentorálás és testreszabott eszközök segítségével támogatást kapnak a saját mérési
rendszerük kialakítására és gyakorlati bevezetésére.

Impact Academy program

Röviden a Felelős Gasztrohősről

A Felelős Gasztrohős Alapítvány küldetése a fenntartható és egészséges étkezés támogatása. Vallják, hogy környezetbarát gasztronómiai megoldásokkal zöldebbé és egészségesebbé tehetjük étkezéseinket, ezáltal jót teszünk magunkkal és környezetünkkel is.

Jelmondatuk, hogy mindenki lehet hős, és falatonként képesek vagyunk megváltoztatni a világot! Hosszútávú céljuk, hogy a társadalomban megjelenjen az igény a felelős táplálkozásra, a szolgáltatói szektorban pedig az a tudás, amellyel ezeknek az igényeknek meg tud felelni. Célja, hogy a termelők rövid időn belül nagy mennyiségű terméket tudjanak értékesíteni egy fuvarral, így idejük nagy részét a gazdaságaikban tudják tölteni; a vásárlók pedig gyorsan jussanak helyi, megbízható forrásból származó élelmiszerhez.

A Felelős Gasztrohős Alapítvány a fenntartható étkezés támogatása érdekében létrehozta a fenntartható vendéglátóhely, illetve kávézó minősítést, melyet azok a magyar éttermek és kávézók szerezhetnek meg, akik a Gasztrohősök által kidolgozott minősítési kritériumoknak megfelelnek. Emellett szemléletformáló eseményeket és kampányokat, játékokat és csapatépítő programokat szerveznek gyerekek (óvodások-iskolások) és felnőttek számára.

Miért jelentkeztetek az Impact Academy képzésére?

Szerettük volna jobban megismerni és rendezni a saját folyamatainkat, mivel az utóbbi időben sok új dolgot kezdtünk el. Komplett mérési rendszert vártunk a program végére, melyet szakértőkkel készítünk el. Emellett, a többi szervezetre is nagyon kíváncsiak voltunk.

A Felelős Gasztrohős Alapítvány & az Impact Academy képzés

A Felelős Gasztrohős csapata az Impact Academy elkötelezett résztvevőjévé vált a program kezdetétől fogva. Legalább három ember közvetlenül is bekapcsolódott a programba, ezzel biztosítva, hogy az alapítvány tagjai követni tudták és bevonódtak a hatásmérési rendszer kialakításának folyamatába. Az is egyértelművé vált számukra, hogy kell egy konkrét személy a szervezetből,
aki a program felelőse, hogy az ahhoz kapcsolódó információk, feladatok ne vesszenek el.

Már rögtön az első alkalommal fontos kapcsolódás alakult ki az Gasztrohősök és egy másik Impact Academy résztvevő, az IttaSzezon! között. Rögtön az első alkalommal közös ábrát is készítettek, melyben a fenntartható táplálkozás és a fenntartható kistermelői lét összefüggéseit keresték. A két szervezet képviselői hamar megérezték, hogy nagyon gyümölcsöző kapcsolódás van születőben – az Impact Academy alatt sokat dolgoztak együtt és kölcsönösen segítették egymást.

Hatáslánc - Mérési terv - Infografika

Hatáslánc

A program elején a hatásmérés alapjaival ismerkedtek meg a résztvevők: a hatásmérés definícióján, főbb szakmai háttéranyagain és változáselméleti modelleken túl (mint pl. a Változáslétra, Logikai modell, Theory of Change), olyan fontos kérdésekkel foglalkoztak, mint, hogy “Mi a motiváció a mérésre, mi a mérés fókusza?” “Mit nem akarnak mérni?” “Melyek a tevékenységek nem tervezettnegatív hatásai?”.

Az érintettek (stakeholderek) azonosítása szintén fontos feladat volt a program elején. A Felelős Gasztrohősök teljes stakeholder elemzésének elsődleges érintettje maga a lakosság, ezen belül hat nagyobb csoportot neveztek meg, úgy mint:

  • a vendéglátóipar;
  • a környezetvédelmi szervezetek;
  • az élelmiszeripari termékek közvetlen árusítói;
  • a család, barátok, kollégák;
  • a média;
  • és a szakértők.

A Gasztrohősök célcsoportjának életútjával is foglalkoztak a résztvevők: összegyűjtötték az elsődleges érintettek legfontosabb jellemzőit, jövőképét, a velük kapcsolatos kritikus pontokat.

A célcsoport feltérképezése után a Felelős Gasztrohősök is nekiláttak, hogy elkészítsék saját hatásláncukat. A hatásláncban, vagy más néven hatáslétrán vagy változáslétrán összegyűjtötték
azokat a hosszú, közép- és rövid távú változásokat, amelyek egy fenntarthatóan táplálkozó társadalom működéséhez szükségesek. A változáslétra tetején a fő cél áll: a fenntarthatóan
táplálkozó társadalom, a létra alján pedig a fő célcsoporttagok: a fenntarthatóan táplálkozni akaró vásárlók. Mi kell ahhoz, hogy a fenntarthatóan táplálkozni akaró vásárlókból egy fenntarthatóan táplálkozó társadalom váljon? A Gasztrohősök változáslétrája ezt foglalja össze. A Hatáslétra azt is szemléletesen bemutatja, hogy a teljes változási folyamatban hol helyezkedik el a Felelős Gasztrohős Alapítvány és milyen úton járul hozzá a fő cél eléréséhez.

Kihívás:

Nehéz volt leszálazni a szerteágazó folyamatokat, látni a nagy képet és benne a mi helyünket.

Válasz:

Rengeteg közös gondolkodás, közös munka a csapattal és a mentorral együtt.

Nagyon sokat segített, hogy sokat gondolkodtunk közösen, strukturáltuk, amink volt.

Eredmény, fő tanulságok:

A végére jól összeállt a lánc, nekünk sokat segített a folyamataink áttekintésében.

Tanulság, hogy a komplexitás miatt nehéz a mélyére menni a dolgoknak, ezért erre sok időt kell szánni.

Mérési terv

A változáslétra elkészítése után a program fókuszába a hatásmérési terv került: az elméleti képzéssel egyidőben elkezdődött a mérési terv gyakorlati összeállítása is. A végleges mérési terv
a körülbelül négy hónapos fejlesztési folyamat eredményeképpen készült el.

A változáslétra elemei közül elsőként ki kellett választani, hogy melyek azok a kulcsterületek, ahol a Gasztrohősök hatást szeretnének elérni és amelyeket a hatásmérési tervben mindenképp szerepeltetni kell.

Fontos volt az is, hogy a kulcsterületeket a változáslétrában megfogalmazott változásokhoz kapcsolták (ezt jelzik a mérési tervben a zárójelbe írt számok). A következő lépés a kulcsterületetek
konkrét, mérhető indikátorokra (KPI-okra) bontása volt. Mindezek után a mérési tervben rögzítették a mérés konkrétumait is, úgy, mint az adatforrásokat (kitől, honnan származnak az adatok, primer és szekunder adatforrások) és a mérés gyakoriságát (heti, havi, negyedéves, éves) és ütemezését (mikor történik a mérés). A mérési tervhez kapcsolódó adatgyűjtési módszer minden szervezetnél eltérő, a Felelős Gasztrohős az indikátortól és a célcsoporttól függően több eszközt is használ a hatásmérése során: kérdőív, mélyinterjú, fókuszcsoport, sajtófigyelés.

Kihívás:

Az indikátorok (KPI-ok) pontos megfogalmazása.

Konkrét példa hiánya mérési eszközre.

Szívesen láttunk volna már meglévő, témába vágó, civil kérdőívet vagy interjúvázlatot.

Válasz:

A mentorral eltöltött órák, beszélgetések, valamint háttéranyagok olvasása, elsajátítása.

Mivel nem találtunk korábbi, hasonló kérdőíveket, ezért kitaláltuk a magunk verzióját a mentorunk hathatós segítségével.

Eredmény, fő tanulságok:

A hatásmérési terv elkészült, mivel azonban a célunk az attitűdváltás, ezért továbbra is vannak még homályos területek. Bizonyos dolgokat nehezen tudok számszerűsített formában elképzelni.

A hatásméréshez szükséges eszközök elkészítése időigényes munka.

Sokkal több időt igényel az eszközök elkészítése, mint vártuk.

Itt olvasható egy konkrét példa is, ez a kérdőív a Felelős Gasztrohős Gasztro Randi programján részt vett éttermeknek készült.

Infografika

A társadalmi hatást nem elég mérni, de ahhoz, hogy a szervezet hatásait lássa is a világ, meg kell találni a módot, hogy azt kommunikálni tudja mások felé. Erről szólt az Impact Academy
utolsó két modulja: a programban résztvevők nemcsak bővítették elméleti tudásukat, de elkészítették saját infografikájukat is. Az infografikák alapját a hatáslánc, a mérési terv és
a már meglévő mérési eredmények adták, a koncepció kidolgozásában kommunikációs és kreatív szakértők segítették a Felelős Gasztrohőst.

Kihívás:

Az alapítvány sok tevékenységet folytat, ezért kihívásként jelent meg, hogy a sok tevékenységet láthatóvá tegyék egyetlen oldalon.

Válasz:

Az alapítvány sokrétű tevékenységeinek megjelenítésére „elsőként más struktúrában, egy nagyon széles vagy nagyon hosszú grafikában gondolkodtunk.”

Eredmény, fő tanulságok:

Végül egy nem túl széles vagy hosszú infografikában sikerült összegezni a tevékenységeket.

Tetszett az eredmény, illik is hozzánk, de még nem elég dögös.

Cselekvési terv

Az esettanulmány részletesebb változata itt elérhető.

A Felelős Gasztrohős terve a következő 12 hónapra:

NYÁR (1-3 hónap):

  • Hatáslánc véglegesítése
  • Még kidolgozatlan mérési eszközök elkészítése
  • Mérési terv felállítása nyár végéig

ŐSZ (3-6 hónap):

  • Hatásmérés indítása (kérdőívek lekérdezése, interjúk, stb.) elsőként a diákoknál, majd a felnőtteknél
  • Rendezvényeken további adatok gyűjtése

TÉL (6-9 hónap):

  • A gyűjtött adatok, anyagok kiértékelés szociológus segítségével

TAVASZ (9-12 hónap)

  • SRS (Social Reporting Standard) elkészítése
  • Infografika készítése a mérési adatok felhasználásával

Az Impact Academy utolsó moduljára nemcsak az infografika, de a mérési terv végleges változata is elkészült. A program zárómodulján – ami egyúttal a hatásmérési terv gyakorlati megvalósításának kezdete is – a Felelős Gasztrohősök is elkészítették az Impact Academy program után következő 1 évre vonatkozó cselekvési tervét.

Program végén a mi szervezetünknek hiányzott több konkrétum és néhány mentor kontakt óra, a speciális nehézségeink leküzdésére. Emellett nagyon hasznos képzés volt: elkészült a hatásláncunk, az infografikánk és a mérési tervünk, amelyek valóban a mi tevékenységeinket és céljainkat tükrözik…

Ha Neked is fontos a hatásod megfelelő mérése és szeretnéd megtanulni, hogyan beszélj róla, akkor írj Nekünk:

A teljes esettanulmány az alábbi gombra kattintva is elérhető: