Bejegyzés

Bloom-Smith: Identifying the Drivers of Social Entrepreneurial Impact/Test of SCALERS

/ , , , /by

Abstract

The scaling of social entrepreneurial impact is an important issue in the field of social entrepreneurship. While researchers have focused relatively little theoretical and empirical attention on scaling, a recently proposed set of drivers of scaling – incorporated into what has been labeled the SCALERS model – may provide guidance for new theoretical and empirical work on scaling of social impact. In this study, prior work on the drivers of scaling is extended by adding to the theoretical foundations upon which the SCALERS model is developed and by providing an initial empirical test of the SCALERS model. Initial empirical support is found for the SCALERS model of scaling social entrepreneurial impact.

KEY WORDS: Social entrepreneurship, scaling, organization capabilities, social impact, nonprofit, social enterprise, social capital, human capital, political capital, new venture growth

Introduction

Nearly every problem has been solved by someone, somewhere. The frustration is that we can’t seem to replicate [those solutions] anywhere else. (Former US President, Bill Clinton, quoted in Olson 1994, p. 29)

The challenge of how to scale social impact efficiently and effectively has become a key issue for both practitioners and researchers of social entrepreneurship (Bradach 2003, Dees et al. 2004, Bloom and Dees 2008).

Managers of social entrepreneurial organizations – and the donors and agencies that fund and support them – are eager to learn how to take a program that has helped to resolve a social problem in a limited way and then scale it up so that the program’s impact on society becomes wider (i.e. helps more people in more places) and deeper (i.e. reduces the problem’s negative effects more dramatically). Can a high-quality, cost-effective, local program that fosters, for example, drug rehabilitation or recycling be scaled up to create significantly less drug abuse or solid waste around the world?

To date, the field of social entrepreneurship has dedicated relatively little theoretical and empirical work to the study of scaling of social impact. The theoretical work has largely focused on the development of practitioner frameworks. In the same way, the empirical work that has been done, specifically to understand the drivers of successful scaling for social entrepreneurial organizations, has been limited, with most of it utilizing comparative case-study approaches (Alvord et al. 2004, LaFrance et al. 2006, Sharir and Lerner 2005, Grant and Crutchfield 2007). While this work has generated some provocative theoretical insights, more complete theorizing and empirical tests of theories have been relatively limited (Sherman 2007). The limited theoretical and empirical work is regrettable since the scaling of a social innovation offers the potential to greatly expand the social value of the innovation to a greater number of beneficiaries. In this way, it is arguably one of the most, if not the most, important dependent variables in the field of social entrepreneurship.

One important exception to the limited theoretical work is the emerging work of the SCALERS model (Bloom and Chatterji 2009). Drawing on previous research on scaling and on case studies and theoretical notions from strategic management, organizational behavior and marketing, the SCALERS model, shown in Figure 1, identifies seven different potential drivers of scaling social impact. These drivers of social impact are: Staffing, Communicating, Alliance-building, Lobbying, Earnings-generation, Replicating and Stimulating market forces, and form the acronym, SCALERS.

Similar to the PIMS research agenda, which focused on identifying factors associated with differences in business performance (Buzzell 2004, Farris and Moore 2004), the SCALERS model has the potential to open up important opportunities for both theoretical and empirical work on scaling of social impact. However, to provide the platform for a research stream of scaling social impact, the SCALERS model needs additional theoretical work and the initial development and testing of measures to assess its predictive validity. In this study, prior work on the identification of drivers of scaling is extended in two important ways. First, this paper adds to the theoretical foundations upon which the SCALERS model is developed. In the process, the similarities and differences between scaling within social entrepreneurship and growth within commercial entrepreneurship are also highlighted. Second, the paper provides an initial empirical test of the SCALERS model. Specifically, it examines both the reliability and validity of the measures and the predictive validity of the constructs of the SCALERS model with a large-scale sample of more than 500 social enterprises in the United States.

Read the whole study here:

Read more

Kormos Dóra: Hogyan mérhető pontosan és torzítatlanul a társadalmi hatás?

/ , , /by

Módszertani ajánlások és azok gyakorlati megvalósítása a magyar nonprofit szektorban.

Napjainkban a hatásmérés a gazdasági élet egyre több területén válik ismertté és elvárt gyakorlattá. A hatásvizsgálat módszertana alapvetően nem újkeletű, hiszen egyes ágazatokban és országokban már az 1900-as évek eleje-közepe óta alkalmazzák – például az egészségügyben a gyógyszerek, kezelések hatásosságának mérésére vagy a kormányzati intézkedések társadalmi hatásának vizsgálatára –, azonban az utóbbi időben olyan területeken is megjelent, ahol eddig egyáltalán nem volt jellemző, például a civil szektorban.

Dolgozatomban a társadalmi hatás mérésének kihívásait vizsgálom az eredmény torzítatlanságának, pontosságának vonatkozásában. A társadalmi hatásmérés fogalma alatt az egyes szervezetek, programok társadalomra gyakorolt rövid-, közép- és hosszú távú hatását értem, amely annak mérését jelenti, hogy milyen jellegű, mértékű, pozitív, illetve negatív változást idéz elő az adott szervezet, program a társadalom összessége vagy adott társadalmi csoport szempontjából. Ezzel a definícióval magyarázható a hatásmérés elterjedése is, hiszen számos szereplő hat vagy kíván hatni a társadalomra vagy egy adott célcsoportra, így releváns felvetés, hogy kimutassák, bizonyítsák ezt a hatást. Az erre vonatkozó elvárás egyre növekszik a civil szervezetek, a közszféra és az üzleti élet esetében egyaránt.

Az utóbbi évtizedekben több módszer is született a társadalmi hatás meghatározására, de ma is folynak a viták a legjobb gyakorlatról, tehát nincs egy általánosan elfogadott, standard keretrendszer erre vonatkozóan. A szereplők helyzetét tovább nehezíti, hogy a hatásmérés rendkívül komplex, számos hatás nem vagy nehezen, kevésbé pontosan, illetve csak nagy erőforrás- és időráfordítással számszerűsíthető. Ennek következtében, ha valaki hatásméréssel szeretne foglalkozni, felmerülhetnek benne az alábbi kérdések:

  • Hogyan, milyen feltételek mellett lehet a legpontosabban, torzítás nélkül, minden fontos tényező számbavételével meghatározni a társadalmi hatást?
  • Ennek milyen kihívásai, korlátai vannak a gyakorlatban? Mely esetekben milyen mértékű megalapozottság, mennyire szofisztikált módszertan alkalmazása az elvárt?
  • Mennyi erőforrást és időt érdemes fordítani a hatásmérésre az összes rendelkezésre álló erőforrás viszonylatában?

A fenti kérdésekre adható válaszok feltérképezése szakmailag és személyesen is érdekel, ugyanis részt vettem korábban társadalmi hatásmérési projektekben, ahol az eredmény torzítottságát illetően kihívások merültek fel.

Kutatásom fókuszában a civil szervezetek hatásának mérése áll, mivel tapasztalataim ezen szervezetek hatásméréséhez kapcsolódnak, illetve a nonprofit szektorban még nem valósult meg kutatás az eredmény pontosságára, torzítatlanságára vonatkozóan. A hazai civil szféra szereplői az esetek többségében jelentős forráshiánnyal küzdenek és kapacitáskorlátokkal szembesülnek, így esetükben kivételesen érdekes kérdés, hogy mi a realitás számukra, ha a hatásukat kívánják kimutatni, különös tekintettel a mérési eredmény megalapozottságára.

Annak érdekében, hogy ezt a kérdést megválaszolhassam, először összegyűjtöm és strukturálom a lehetséges torzító tényezőket nemzetközi és hazai szakirodalmak alapján, majd kutatásom részeként

  • interjút készítek hazai hatásmérési szakértőkkel, hogy képet kapjak a hatásmérés magyarországi fejlettségi szintjéről, a nonprofit szervezetek gyakorlatáról és a szakértők tapasztalatai alapján a leggyakrabban előforduló kihívásokról,
  • feldolgozok egy esettanulmányt: egy civil szervezet esetében megvalósított hatásmérést vizsgálok és elemzem azt a szakirodalmak alapján azonosított torzító tényezők kezelése szempontjából.

A dolgozat végén a kutatás alapján összegzem következtetéseimet, javaslataimat, illetve megfogalmazok a jövőre vonatkozó kitekintést.

Olvasd el a teljes szakdolgozatot itt:

Elolvasom